2018.05.19. 20:00
Szól a verkli és gurul az ódon velocipéd
Hol veteránmotor nyergében, hol verklit tekerve, újabban hórihorgas velocipéden feszítve hívja fel magára a figyelmet a Ring házaspár. István és Magdi nem is akarja, de nem is tudná titkolni, hogy szeretnek sütkérezni az emberek figyelmében, csodálatában, sőt azon sem sértődnek meg, ha csodabogárnak tartják őket.
Egyedi hangzást, egyedi megjelenést ígér Facebook-oldalán a Kackiás Verklis. Aki különböző rendezvényeken találkozik vele, nem kell csalódnia: Ring István kackiás bajusza miatt is magára vonzza a tekinteteket, mellé múlt század előtti öltözéket visel, és olyan hangszert szólaltat meg, ami napjainkban szintén nem hétköznapi. Ez pedig a verkli.
Ahogy a baj, úgy István sem jár egyedül. A magánéletben és a verklizésben is társa felesége, Magdi, aki civilben könyvelő. Korábban a veterán motor volt a közös szerelmük, mostanra lecserélték a használatban lévő járműparkot, hol itt, hol ott jelennek meg méltóságteljes velocipédek nyergében. Egy ilyen alkalommal beszélgetve megnyugtattak, megvannak a veteránmotorok is, amelyeknek sok élményt és sok barátot köszönhetnek, de most egy kicsit a háttérbe szorultak.
Szokásos „bringatúrájukon”, amit Pakstól az atomerőműig és vissza tesznek meg, rendre felhívják magukra a figyelmet, hiszen nem mindennapos látvány a velocipéd. Habár – mint elárulták – találtak olyan szakembert, aki napjainkban is rendszeresen készít ilyet. A dolog egyébként a verklizéssel kezdődött. István, aki eredetileg asztalos, de zenészként, vőfélyként is dolgozott, ma már kilenc órányi repertoárral rendelkezik. Ennek nagyjából fele magyar, és saját maga dolgozta át verklire. Rendszeresen hívják különféle rendezvényekre, ahová Magdival együtt mennek. – Én vagyok a szünet – jegyzi meg, amit persze férje azonnal cáfol.
A verkli és a velocipéd ugyanabban az időben dívott, az 1850-es évektől az 1900-as évek elejéig. Miután ezt az időszakot kedvelik, és verklis produkciójukkal főként ezt a korszakot idéző programokra hivatalosak, így sok velocipédessel találkoztak már. Ezeken az alkalmakon erősödött meg bennük az elhatározás, hogy márpedig nekik velocipéd kell.
Majdnem másfél évtizede egyébként, hogy Ring István először foghatta kezébe a kerékpárok előfutárának tartott kétkerekűt, ami egy barátjánál dekorációs célokat szolgált. Kipróbálni nem tudta, mert nem az ő mérete volt. A velocipédnél – különösen a férfiak számára készített példánynál – ugyanis a méret igenis fontos, ezért azt a megrendelő magasságához szabva gyártják.
A két jármű néhány hete készült el Rideg Krisztián kalocsai műhelyében. Nem titkolják, nem olcsó mulatság, autóra is futotta volna a kettő árából, csakhogy ők erre vágytak. Immár a verklis műsoruk újabb elemmel bővült: a kerékpározás hőskorába kalauzolják az érdeklődőket. A két velocipéd mellett monociklijük és inverz biciklijük is van. Aki akarja, kipróbálhatja a járműveket, de e tekintetben István gyorsan lehűti a kedélyeket: nagyon kevesen tudnak ezekkel közlekedni.
A velocipédezés sem egyszerű műfaj. A nőivel egy kisebb dombra való feljutás is kész erőpróba, de legalább van rajta fék, a férfi változatra ugyanis ilyent nem lehet szerelni, így ott komoly attrakció a lassítás. Már ha valaki egyáltalán fel tudott kapaszkodni a nyeregbe, mert már ez az első momentum is kész bűvészmutatvány.
