Történeteket meséltek „Sza úr”-ról, a legendás lovasedzőről

„Sza-bácsit”, azaz Szabácsy István lovasedzőt fiatal tanítványai sokat emlegették otthon. Az egyik szülő egyszer személyesen is meg akarta ismerni az edzőt. Amikor találkoztak, nem akarta úgymond (Sza)bácsizni, hát így szólította meg: Kedves Sza úr!

Ez az anekdota is elhangzott pénteken délután a fácánkerti faluházban, ahol Szabácsy István egykori tanítványai, sporttársai, köztük legendás öttusázók tisztelegtek hajdani barátjuk, a remek sportoló, edző és ember emléke előtt.

Fácánkert és a sportlegendák kapcsolata 2013-ban kezdődött, amikor a faluba érkezett a Magyar Öttusa Szövetség küldöttsége, megkoszorúzni a település szülötte, Szabácsy István sírját. Ez adta az ötletet a helyi vezetésnek arra, hogy az épülő sport- és szabadidőparkot a falu neves, bár az ott lakók által szinte ismeretlen szülöttéről nevezzék el – mondta a fácánkerti közönségtalálkozón Orbán Zsolt polgármester. Az öttusázók ezután egy év múlva, a sportlétesítmény avatására jöttek Fácánkertbe, a mostani látogatásuk tehát már a harmadik volt.

Pénteken nyolcan érkeztek: Balczó András olimpiai bajnok, Maracskó Tibor világbajnok, Császári Attila kétszeres vb-ezüstérmes, korábbi szövetségi elnök, Pálvölgyi Miklós junior világbajnok, korábbi szövetségi kapitány, Erdősi László, országos 3. helyezett, jelenleg Herceghalom polgármestere, Pécsi Gábor, korábbi szövetségi kapitány és szövetségi főtitkár, Földi László mesteredző és dr. Szentgáli Gábor, „tiszteletbeli” öttusázó, lovas versenyző.

A közönségtalálkozón Győrkyné Benke Margit alpolgármester felvezetése után a vendégek felidézték emlékeiket Szabácsy Istvánról.

Balczó András arról beszélt, hogy Szabácsy István lovasedzőként a lovasok emberi tulajdonságaival is tökéletesen tisztában volt. Pécsi Gábor szerint Szabácsy rendkívüli személyiség és nagyon jó barát volt, nem sokan vannak, akiknek az emlékét ilyen tiszteletettel őrzi a baráti társaságuk.

Császári Attila többek között arról beszélt, hogy Szabácsy nem volt egy szálfatermetű férfi, a lábai is legfeljebb a ló oldalának közepéig értek le, mégis rendkívül stabilan ülte meg a lovat. Remek humorú emberként ismerte őt, aki elegáns fricskákkal tudta „osztani” azokat, akik arra rászolgáltak. Elmesélte Szabácsy István egy igencsak pajzán bon mot-ját is, amit itt sajnos nem idézhetünk.

A remek hangulatú találkozó végén az öttusázók sztorijai után egy helybéli hozzászóló úgy fogalmazott: élmény volt hallgatni titeket, a Jóisten áldjon meg benneteket!

Busz- és taxisofőrként is dolgozott a remek lovas

Maracskó Tibort családi szálak is kötik Tolna megyéhez, kisgyermekként egyszer nyaralt is Fácánkertben, keresztapja szüleinél. Ez a körülmény is közelebb hozta őket a későbbiekben, amikor Szabácsy az ő lovasedzője is volt. Tőle azt is megtudhatta a közönség, hogy Szabácsy felesége Sebes Erzsébet volt, aki az Aranycsapat edzője, Sebes Gusztáv lánya. Pálvölgyi Miklós arról beszélt, hogy gyerekkorában Budapesten, a kora reggeli buszjáraton, amivel ő is utazott, Szabácsy István volt a sofőr. Ő mesélte a közönségnek a fentebb említett „Sza úr”-anekdotát is. Szabácsy István hajdan nem csak busz-, hanem taxisofőrként is dolgozott. Erdősi László azt az élményét idézte fel, amikor tizenhét évesen színházba mentek szerelmével, az értük érkező taxi ajtaját pedig nem más, mint Szabácsy István, a fiú lovasedzője nyitotta ki előttük, és persze fizetni sem engedte a tanítványát.