Belemerültek a közös históriába

– Maga a tábor Torockó településen, a líceum vendégházában volt – mondta el lapunknak Nagy László történelem szakos tanár, munkaközösség-vezető, aki hozzátette, hogy a rendezvény megvalósításához Szekszárd humán bizottsága is hozzájárult. – Nem először vagyunk részesei ennek a kiváltképp hasznos kezdeményezésnek. Fontos nevelési célnak tartjuk egyrészt egymás megismerését, a határokon átívelő kapcsolatok, barátságok létrejöttét. Másrészt az oktatásról se feledkezzünk meg: örömmel közölhetem, hogy egy-egy ilyen tábor minden esetben színvonalas előadásokat és hasonlóan minőségi műhelymunkát eredményez.

Ez alkalommal, tekintettel a száz éves évfordulóra, 1918 vége, az Osztrák-Magyar Monarchia, benne a történelmi Magyarország szétesése, valamint Nagy-Románia megszületése volt a fő témakör. A rendelkezésre álló öt nap mindegyikén hat-nyolc óra szakmai, tehát történelemmel való foglalkozás kötötte le a fiatalokat. Az előadásokat a jelenlévő tanárok, illetve maguk a vállalkozó szellemű diákok tartották.

– Kifejezetten érdekesnek bizonyult ennek az egész történetnek, azaz a szóban forgó évnek az összerakása – folytatta Nagy László. – A kolozsvári diákok magukkal hozták a családban, a felmenőktől hallott történeteket. Ennek okán másképpen is élték, élik meg ezt az időszakot azokhoz képest, akik az 1918-as esztendőről bár széles körű, de egyirányú tudással rendelkeznek. Tovább árnyalta ezt a helyzetet az, hogy a kolozsvári középiskolások között akadt, akinek édesapja román, édesanyja viszont magyar nemzetiségű... Amit pedagógusként kiváltképp szeretnék aláhúzni: rengeteg időnk volt megvitatni, megbeszélni számos kérdést a megannyi, érdeklődő és a történelmet kedvelő, abban járatos diákkal. Ez számomra, illetve számunkra, tanárok számára a napi munka mellett is komoly feltöltődést eredményezett.

– A tábor alaphangulatát már az is megadta, hogy nem számított, ki szekszárdi vagy kolozsvári, fiú vagy lány, mindannyian egy szobában aludtunk – adott élménybeszámolót Angyal Réka, a Garay János Gimnázium 11. B. osztályos diákja. – Ez a formabontó helyzet éjszakába, vagy még inkább hajnalba nyúló, vérre menő Monopoly társasjátékot, valamint solo-, römi- és pókerparti küzdelmeket eredményezett. Illetve, esténként gyakran körbeültük az asztalt és hosszas eszmecserét folytattunk a létező összes témáról, ami éppen eszünkbe jutott. Aki volt már Torockón, az tudja, hogy itt, ebben a festői környezetben fekvő falucskában gyakorlatilag megállt az idő. Így nemhogy wifi, de még térerő sincs errefelé. A legmeglepőbb ugyanakkor az lehet a külső szemlélő számára, hogy ez egyáltalán nem is hiányzott nekünk, sőt! Így nem arról szólt minden, hogy állandóan a telefont nyomkodtuk, hanem folyamatosan beszélgettünk, játszottunk, tehát örültünk egymás társaságának. Ennek köszönhetően rengeteget nevettünk és a hét végére új barátságok szövődtek. Mivel történelem táborban voltunk, azért egy kis tanulásra is jutott idő minden nap: számtalan új dolgot megtudtunk Erdélyről, a határon túli magyarságról és Trianonról. De nem úgy, ahogyan azt a szokványos tanórákon lehet hallani. Sokkal inkább beszélgetésszerűen, források és személyes tapasztalok alapján hozták közelebb hozzánk tanáraink és diáktársaink az adott témát. Minden nap kirándultunk is egy kicsit, például több-kevesebb szenvedés árán megmásztuk a Torockótól keletre található Székelykövet, csodás panoráma tárult elénk a torockószentgyörgyi várból, meglátogattuk a tordai sóbányát, felvásároltuk a torockói sajtüzem raktárkészletét, hazafelé pedig tettünk egy sétát Gyulafehérváron és Nagyegyeden. Összességében elmondhatom, hogy a torockói történelem tábor fantasztikus megkoronázása volt a nyárnak, és mindannyian hálásak vagyunk, hogy részt vehettünk benne!

Erősödött a magyarság tudat

– A gyerekek nemcsak, hogy remekül érezték magukat a történelem táborban, de életre szóló kapcsolatokat is kötöttek egymással – értékelte az öt napot az előadást is tartó kísérőtanár, dr. Gesztesi Enikő. A Garay János Gimnázium történelem–latin–ógörög szakos tanára azt hangsúlyozta, hogy ezek a baráti kötelékek igazán hasznosak úgy az anyaországi, mint az erdélyi magyar fiatalok számára. – Valamennyi, általunk tartott előadásba bevontuk a diákokat, akik értő módon szóltak hozzá, tettek fel kérdéseket. Kiváltképp figyelemre méltónak bizonyultak a határon túli fiatalok magyarság tudatot erősítő gondolatai a témakörről, azaz az 1918-as évről. Azt is nyugtázhattuk, hogy a tábor lakói milyen komoly munkát végeztek, milyen lelkiismeretesen és szakmai módon készültek saját előadásaikra.