Megerősítenék a határainkon túl élő magyar családokat

– Amikor legutóbb, a választások után interjút adott lapunknak, még nem lehetett tudni, hogy marad-e a nemzetpolitikáért felelős államtitkári poszton. Milyen előzmények után folytathatta a munkát?

– A kormányalakítás úgy zajlik, hogy a miniszterelnök egyezteti a megfelelő fórumokon a kormány szerkezetét, majd ehhez a struktúrához keresi az alkalmas személyeket, minisztereket, akik maradhatnak a régiek, vagy újak lesznek – válaszolta Potápi Árpád János. – A továbbiakban már a miniszterek nevezik meg az államtitkáraikat. Semjén Zsolt maradt a miniszterelnök-helyettes, a nemzetpolitika hozzá tartozik, és ő mindvégig támogatott abban, hogy folytassam ezt a munkát. Örülök, mert ez is egy visszaigazolás, hogy az elmúlt években összességében jól dolgoztunk, a munkatársaimmal együtt.

– A napokban az Európai Parlamentben a képviselők többsége elfogadta a Magyarországot elmarasztaló Sargentini-jelentést. Mi a véleménye a voksolásról? A külhoni magyarság szempontjából van ennek jelentősége?

– Az eredmény borítékolható volt. Számunkra azonban sokkal fontosabb, hogy a magyarok nagy része egyetért a kormány politikájával, azzal, hogy meg kell védeni az országot, meg kell állítani a migrációs hullámot, a bevándorlást, ami zajlik Európában. Ezzel a határon túl élő magyarok is egyetértenek, gyakorlatilag teljes a nemzeti egyetértés. Annak idején felvetődött, hogy a kerítés elválaszt bennünket a délvidéki magyarságtól, a vajdaságiaktól, ami részben igaz, de a kerítés következménye, hogy a megváltozott migrációs útvonalak révén egyre kevesebb bevándorló érkezik hozzájuk is. Erdélyben, Felvidéken pedig azt érzékelik, hogy Magyarország megvédi őket, és a diaszpórában, tehát Nyugat-Európában vagy a tengerentúlon élők is ezen az állásponton vannak. Többször megkérdeztük a véleményüket.

– A napokban részt vett az Érték és Minőség Nagydíj átadásán a Parlamentben. Ez miként passzolt a feladatkörébe?

– Fontosnak tartjuk a külhoni magyarság támogatását azzal is, hogy segítjük a határon túl működő magyar vállalkozók tevékenységét. A meghívottak, a pályázók, a díjazottak között már tavaly is tíz százalék körül volt a külhoni magyar vállalkozások aránya, ami az idei évre már húszra emelkedett. A díjátadó szervezéséhez igyekeztünk minden tőlünk telhető segítséget megadni a rendelkezésünkre álló információs bázisból. Javaslatokat is tettünk a díjazottakra, segédkeztünk a velük való kapcsolatfelvételben, kommunikációban.

– A politológusok szerint a nemzetpolitika radikálisan erősödött az utóbbi években. Egyetért ezzel a kijelentéssel?

– Igen, magam is több nyilatkozatban elmondtam ezt. Radikális váltás történt 2010-ben, teljes mértékben megújult a nemzetpolitika, és ez folytatódik tovább. Egyre nagyobb hangsúlyt fektetünk a hagyományos nemzetpolitika mellett a szülőföldön való boldogulásra, hogy fékezzük azokat a káros tendenciákat, amelyek jellemzik az egész Kárpát-medencét, Közép-Európát. Fontos, hogy a határainkon túl élő magyar lakosság a szülőföldjén tudjon boldogulni, csökkentsük az asszimilációt és a rossz demográfiai helyzetet pozitív irányba változtassuk. Ehhez Magyarországnak gazdaságilag is kell támogatni a határon túli magyar vállalkozókat, közösségeket, ami nekünk is jó, hiszen az ottani vállalkozásoknál keletkezett haszonból Magyarország is részesül, összességében pedig bővül a magyar gazdasági kapcsolatrendszer is.

– Milyen mértékű támogatást tudnak nyújtani? Milyen programjaik vannak?

– Az elmúlt években több nagy gazdaságfejlesztési program is indult a határon túli régiókban. A legnagyobb gazdaságélénkítő program keretében már közel ötvenmilliárd forintot kiosztottunk a nyertes pályázóknak. Ezt a Külgazdasági és Külügyminisztérium bonyolítja, mi szakmai segítséget nyújtunk hozzá. Vannak kisebb pályázatok mikro- és kisvállalkozók számára. Ezt három éve indította a Nemzetpolitikai Államtitkárság, idén hatszázmillió forintból 118 külhoni magyar vállalkozást támogattunk, akik családbarát tevékenységet folytatnak. Idén párhuzamosan fut a Külhoni magyar családok éve program az itthoni Családok éve programmal.

– A Facebook-oldalát nézve látszik, hogy nem unatkozott a nyáron. Mik voltak a legfontosabb, legkiemelkedőbb események?

– Például a nemzetpolitikai táborok, melyek közül szinte minden nagyobbon részt vettem, de több kisebb táborban is ott voltam a Vajdaságtól a Felvidéken át Erdélyig, Tusványosig. Sok avatón is volt szerencsém részt venni. A most zajló Kárpát-medencei óvodafejlesztési program második ütemében százötven új óvodát és bölcsődét építünk, illetve négyszázat újítunk fel. Vannak köztük egyháziak, önkormányzatiak és államiak is, de a lényeg, hogy mind magyar tannyelvű, magyar csoportokkal, magyar pedagógusokkal. Abszolút korszerűek, és az oktatás minősége is jobb, mint a többségi óvodákban. Sokat adtunk, adunk át a napokban, de még így is csak hatvannál járunk a körülbelül ötszázötvenes számból, úgyhogy van feladatunk szerencsére bőven. Emellett felújított templomokat is avattunk, és sok kulturális rendezvényen jártam, így a Kolozsvári Magyar Napokon, vagy a Marosvásárhelyi Forgatag megnyitóján.

– Mi volt a legfelemelőbb élménye?

– Sok jó élményem volt, de talán az egyik legszebb, amikor Kárpátalján, Ráton egy bentlakásos gyermekotthon számára egy rehabilitációs központot adtunk át az ukrán elnök feleségével, Marina Porosenkóval és a magyar köztársasági elnök feleségével, Herczegh Anitával. Ráton nehéz sorsú családok laknak, valamint nevelőszülők árva gyerekekkel. Számomra a legmeghatóbb az volt, amikor a rendezvény végén, Marina Porosenko távoztával körülbelül tíz gyerek kerített egy gitárt, és elénekelte az Ismerős Arcok együttes Nélküled című slágerét. Ez a spontán, szívből jövő akció nagyon jól esett Herczegh Anitának is. És hadd említsek meg még egyet! Tavaly állítottunk egy kopjafát a Nyergestetőn Erdélyben, Székelyföldön, Csíkkozmástól nem messze. Lóháton mentünk fel az egyik barátommal, Kolozsvári Tiborral, aki a tusnádfürdői Böjte Gyermekotthon igazgatója. Az idén a mi támogatásunkkal rendezték a terepet, építettek parkolókat a Nyergestetőn. Most is fellovagoltunk, de egy másik úton székely ruhában, szép élmény volt. Mint ahogyan az is, amikor szintén Tiborral a Szent Anna-tóhoz mentünk fel lóháton. És az idén háromszor is találkoztunk medvékkel.

– Tusnádfürdőn július végén arról beszélt, hogy a nemzet közjogi egyesítése gyakorlatilag befejeződött. Ez mit jelent?

– Azt, hogy az első, a legfontosabb szakasz végére értünk, akik nagyon akarták és kérték a magyar állampolgárságot, meg is kapták. A számuk meghaladja az egymillió-negyvenezret. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a folyamat lezárult, folytatódik tovább, csak lassabban. Azt gondolom, fel lehet vinni még ebben a ciklusban a határainkon túl élő magyar állampolgársággal rendelkezők számát közel másfél millióra.

– Mik az elkövetkező hetek, hónapok legfontosabb teendői, programjai?

– Folytatjuk azokat a programjainkat, amiket megkezdtünk, dolgozunk tovább a határainkon túli magyar közösségek identitásának a megerősítésén.

– A választókerületében is sok esemény történt. Miket tart a legfontosabbnak?

– Valóban, örömmel nyugtázhatjuk, hogy a választókerületben az elmúlt időszakban rengeteg fejlesztés, felújítás, átadás történt, amelyeken sorra részt vettem. Gyakorlatilag nem volt olyan hét, hogy ne adtunk volna át valamit: iskolát, óvodát, művelődési házat vagy éppen orvosi rendelőt. Nehéz a sok közül egyet kiválasztani, de ha mégis kell, kiemelném a bonyhádi Völgységi Ipari Parkot, amely az elmúlt évek során óriási fejlődésen ment keresztül, és több száz embernek biztosít megélhetést a környéken. De említhetném a Dombóvári Szent Lukács Kórházat is, ahol az év elején vette kezdetét egy közel négyszázmillió forintos fejlesztés, vagy – ha már a nagyberuházásoknál tartunk – a megújult bonyhádi sportcsarnokot, amit áprilisban adtunk át. A sokmilliós fejlesztések mellett ugyanakkor több olyan „kis” fejlesztést is fontos kiemelni, ami az alacsonyabb lélekszámú településeken valósult meg, és bár milliókban mérve jóval elmarad a nagyoktól, az adott közösség számára nagyon fontos, mondhatni, szimbolikus jelentőséggel bír. Ilyen volt például a teveli Székely Ház udvarán tavasszal állított Turul-szobor, a mindössze 280 lelket számláló Újiregen emelt ’56-os büszkeségpont, vagy a Benedek Elek emlékét őrző, Csikóstőttősön állított köztéri alkotás, „Elek apó kútja”, amely a nemrég elhunyt Kányádi Sándor ötlete alapján készült, s amelyet vele közösen avattunk fel. Úgy gondolom, ezek az eredmények semmivel sem maradnak el a nagyok mellett, a kistelepülések megerősítésére, fejlesztésére pedig a jövőben is kiemelt figyelmet szeretnék fordítani.

– Elkezdték már a felkészülést a jövő tavaszi önkormányzati választásokra? Lesznek komolyabb változások?

– A polgármesterek, megyei önkormányzati képviselők 2014-es megválasztásuk óta folyamatosan dolgoznak, aminek rengeteg látható, kézzel fogható eredménye van szerte a megyében. Úgy gondolom, a legjobb kampány maga a folyamatos munka. Nemcsak egy rövid időszakban, hanem mindig úgy kell dolgoznunk, hogy megtartsuk a választók bizalmát.

Névjegy

Potápi Árpád János 1967. március 28-án született Bonyhádon. A helyi Petőfi Sándor Gimnáziumban érettségizett, majd Szegeden magyar nyelv és irodalom, később az ELTE-n történelem szakos tanári diplomát szerzett. Tanított Szegeden, majd alma materében is.

1997-ben lépett be a Fideszbe, 2007-től a Tolna Megyei Választmány elnöke. 2002-től 2014-ig Bonyhád polgármestere volt. Hatszor (1998, 2002, 2006, 2010, 2014 és 2018) szerzett egyéni országgyűlési képviselői mandátumot. 2011-től 2014-ig az Országgyűlés Nemzeti összetartozás bizottságának elnöke, 2014. június 15-től a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára.

Nős, két gyermek édesapja.