Ezeknek a fiúknak talán ez a börtön előtti utolsó lehetőség

Befejeződött a szedresi speciális gyermekotthon korszerűsítése, bővítése. Az épületben Sándor Zoltán, az intézményt működtető Bezerédj Kastélyterápia Alapítvány elnöke kalauzol. Már maga a bejárat is érdekes, hiszen sikerült kialakítani a régi típusú ámbitust, egyúttal megőrizni valamit a korábbi boltíves megoldásból. Kiderül az is, hogy bár eredetileg az alsó szinthez nem akartak hozzányúlni, az emeletráépítés végül ezt szükségessé tette. Sándor Zoltán lelkesen beszél a födém megerősítéséről, festésről és az új ledes lámpákról, de ugyanilyen lendülettel mesél az alapítvány indulásáról és céljaikról.

Kiderül, hat éve már pályáztak, akkor hatvannégymillió forintot nyertek a fejlesztésre, ám forráshiány miatt a szerződéskötésig nem jutottak el. Most az Emberi Erőforrás Fejlesztési Program harminckétmillió forintos támogatásával újították fel a kastélyt. Csakhogy a korábbi építési engedély lejárt, és a történetben akadt még egy csavar. Nemrégiben az elővédett épületből műemlék lett, igaz, nem maga a kastély képez különösebb értéket, hanem a birtoktest a kápolnával és a régi cselédlakásokkal. A kutatómunkában Győr Attila építész segítette Sándor Zoltánt, akinek a szíve csücske ez az épület.

A négyszázötven négyzetméteres kastélyra egy háromszázharminc négyzetméteres második szintet építettek, ahol kilenc helyiséget, köztük négy tanulószobát alakítottak ki, és felújították a földszinti kettő-négy ágyas lakószobákat is. Az alapítvány elnöke azt mondta, reméli, hogy a megújult épületben strukturáltabb, színesebb lesz a gyerekek élete, és a problémákat a nevelők és a gyerekek egyaránt jobban tudják majd kezelni, de fontos, hogy a jelenleginél több, akár huszonnégy főt is el tudnának helyezni.

Sándor Zoltán megmutatott néhány lakószobát, amelyekben meglepő rend fogadja a belépőt. Nem véletlen, a helyiségek állapotát minden reggel ellenőrzik. Ami viszont egy kívülálló számára der­mesztő, hogy az ilyen intézményekben gumiszobát, azaz hivatalos nevén speciális elkülönítőt is ki kell alakítani kamerákkal, pánikgombbal, mellette külön fürdővel. Eddig csupán egyszer volt szükség erre a helyiségre, és a remények szerint a továbbiakban ilyen gyakorisággal sem kell használni.

Az jól látszik, hogy Sándor Zoltán szereti a szépet és a fát, valamint az is, hogy a nehéz sorsú gyerekeknek igyekszik a lehető legjobb körülményeket kialakítani. Az elnök és Oláh János intézményvezető szerint szomorú, hogy ezek a fiúk ilyen helyzetbe kerültek, ugyanakkor jól tudják, hogy rajtuk a szigor és a következetes nevelés segíthet, ha egyáltalán bármi. – Állami gondozásba kétféleképpen kerülhet egy gyerek. Vagy azért, mert a szülő lemond róla, vagy, mert az állam kénytelen elvenni, mert nem megfelelőek a lakhatás feltételei. Azaz ebben az esetben a szülő nem mond le róla, és a gyerek sem akar elválni a szüleitől. Ezért van az, hogy a nálunk gondozásban lévő gyerekek közül sok elszökik. Emellett nem egy előzetesben vagy börtönben van. Nem egyszer olyan lakónk is van, aki csak papíron lakik nálunk, igazából soha nem találkozunk vele – mondja az alapítvány vezetője. Azt is megtudjuk tőle, hogy ezek a kamasz srácok döntő többségükben igen rossz családi háttérrel rendelkezik. A szülők közül többen szintén börtönviseltek, és néhány kivételtől eltekintve ezen családok többsége igen szegény. Amelyik nem az, ott pedig azzal van baj, hogy ugyan pénznek nincs híján a gyerek, ám figyelmet lényegében egyáltalán nem kap. Ebből következően az otthon vezetői, dolgozói ezeket a dolgokat szem előtt tartva fordulnak a gyerekekhez. Mindegyiküknek van mentora, akivel megbeszélheti problémáit. Oláh János intézményvezető azonban ehhez azt is hozzáteszi, hogy nagyon fontos a strukturált idő, azaz a szoros időbeosztás. A fiúk délelőtt tanulnak, délután foglalkozásokon vesznek részt. Bár tízes éveik második felében járnak, szinte mindegyikük a nyolc általánost végzi az intézmény falai között. Fontos a munkaterápia, az otthonnak fóliasátra, tyúkjai, birkái és kis gyümölcsöse is van.

Kevés ugyanakkor a sikertörténet, bár előfordul, és már a néhány jó útra térített srác is erőt adhat az itt dolgozóknak. Sándor Zoltán szerint a munkatársak náluk a személyiségükkel dolgoznak, fontos, hogy csupa nagy betűvel emberek és emberségesek legyenek. Az elnök arról is beszélt, gyakran érzi úgy, hogy a szedresi otthon az idekerülő fiúknak a börtön előtti utolsó lehetőség.

Sándor Zoltán a kihívást kereste az alapításkor

Nagy kérdés, hogy mi visz valakit arra, hogy egy régi kastélyban drogos, alkoholbeteg és magatartászavaros fiatalokat segítsen.

Sándor Zoltán elmesélte, hogy a kilencvenes évek végén előfordult, hogy egy forintért lehetett kastélyt, kúriát venni, így hétvégenként Tolna megyébe kirándult családjával, hogy felkeresse ezeket a régi épületeket. Így találtak a hidjapusztai Bezerédj kastélyra, az előleghez skodáját trabantra cserélte.

Azt is elmondta, hogy nem volt drogos a családban, viszont az anyukája főszerkesztő-helyettesként dolgozott annak idején a Kids magazinnál, és ismerte dr. Szemelyácz János pszichiátert, addiktológust. A kezdetekkor felnőtt intézmény létrehozása volt a cél, majd a kétezres évek elején kijött az új gyermekvédelmi törvény, amelyben szerepelt, hogy speciális gyermekotthonokat kell létrehozni. 2005-ben a szedresi volt az első ilyen intézmény az országban, amely megnyitotta kapuját.