A lokálpatriotizmus központja lett a miszlai Galagonya Tájház

Egyre újul, szépül a miszlaiak büszkesége, a Galagonya Tájház, amely még az 1900-as évek elején épült. Népi építészeti emlék, helyi védettséget élvez.

– Több mint száz éves az épület, de nagyon fiatal a tájház, amelyet 2018. június 9-én avattunk fel – mondta lapunknak Nagy Istvánné, a Galagonya Tájházat működtető Miszla Helytörténeti és Értékőrző Alapítvány elnöke. – Egyébként 2016-tól folyamatosan zajlott a lakóépület teljes külső-belső felújítása. Elkészült a nádtető, a falak, nyílászárók javítása, az utcafrontra új, a hagyományokat követő deszkakerítés épült, új téglajárda készült. Odafigyeltünk arra, hogy hűen tükröződjön az a régi kor, amikor még több generáció élt egy fedél alatt, és a családi élettér, valamint a szokások is teljesen különbözőek voltak a ma megszokottól.

Az alapítvány célja a magyar falusi-paraszti kultúra építészeti, tárgyi, szellemi örökségének, hagyományainak megőrzése, a miszlai tájház épületegyüttesének teljes megmentése, beleértve a korhű berendezéseket, használati tárgyakat. Nagy Istvánné elmondta, hogy már csak a melléképületek állagmegóvása, renoválása van hátra, de továbbra is nagy munka előtt állnak. Nemrég pályázatot nyertek az istálló, a pajta és a kamrák tetőzetének felújítására. Az elnyert összeg nem teljesen fedezi a várható költségeket. Ám az alapítvány támogatottsága jónak mondható, így van esély arra, hogy akár még idén be tudják fejezni a munkálatokat.

A tájház szobáit már szépen berendezték, és amint az épületegyüttes teljesen megújul, közösségi színtérré szeretnék alakítani, ahol hagyományőrző rendezvényeket, kézműves foglalkozásokat, egyéb programokat lehet tartani. A benyíló, a tisztaszoba és a hátsó szoba az 1930-as, 1940-es évek lakáskultúráját tükrözi. Az első szoba bútorai, tárgyai a fiatalabb generáció változtatásra kész, újításokat szorgalmazó életvitelét képviseli. A hátsó szoba sarkos elrendezése az idősebb generáció hagyományőrzésének, a régihez, a megszokotthoz való ragaszkodásának példája.

Napjainkban a közösségek megerősítése, a kötődés élményének, az odatartozás tudatának, a kapcsolati és bizalmi szálak erősítésének feladata vár a kistelepülések lakóira is. Miszla hátrányos helyzetű térségben levő zsákfalu, alacsony lélekszámmal. A település mezőgazdasági jellegénél fogva tipikus falusi- és agroturizmusra alkalmas térség, természeti környezetében vonzó vidék, gazdag népi hagyományokkal. E célok megvalósításának kiváló helyszíne lehet a Galagonya Tájház, az azt élővé tevő programokkal, valamint a már meglevő Borda József Helytörténeti Gyűjtemény is.

A falu ugyan kis lélekszámú, de van egy aktív mag, a helyben lakókat, az elszármazottakat, a környéken lakókat is beleértve, akikre építeni lehet, hogy a múlt értékeinek átmentésével, megőrzésével, bemutatásával, a közösségi eseményekkel és a természetvédelem ügyének felkarolásával ápolják Miszla kulturális örökségét.

– A Miszla Helytörténeti és Értékőrző Alapítvány is fiatal, a civil szervezetek számára juttatható 1 százalékos támogatásokból 2018-ban részesülhettünk először – mondta Nagy Istvánné. – A kapott összeg is mutatta, hogy jó úton járunk. Tevékenységünket pártolják. Támogatási lehetőségként hirdettük meg az új kerítés egy-egy deszkájának egy bizonyos összegért való örökbefogadását. Cserébe mi elhelyeztük az adott deszkán a támogató névtábláját, jelezve, hogy az illető értékeli, fontosnak tartja alapítványunk értékőrző tevékenységét. Ily módon a miszlai Galagonya Tájháznak egyedi deszkakerítése lesz, amely tükre az identitástudatnak és a közösség összetartó erejének is – tette hozzá.

Érdemes megismerni a tájház és egykori lakói történetét

A Galagonya Tájház első lakója Bölcsföldi József és felesége, Lázár Zsófia volt. Leánygyermekük, Bölcsföldi Erzsébet 1940-ben házasodott össze Bucsli Ádámmal, és a házban született első gyermekük, Erzsébet. Ismert család lettek, miután Bucsli Ádám, aki kőművesként dolgozott, a helyi kis evangélikus templom felépítését is elvállalta a hívek közreműködésével. Munkáját a templom melletti telekkel jutalmazták, ahová végül egy új házat épített. Feleségével, Erzsébettel és a kis Erzsikével 1953-ban költöztek oda. Miután az idős szülők elhunytak, új tulajdonosa lett a tájháznak: Sinovics István és felesége, Szabó Erzsébet élt benne 2013-ig, a férj elhunytáig. Sinovics Istvánné Szabó Erzsébet 2014-ben adta el a házat, amikor is a Miszla Helytörténeti és Értékőrző Alapítvány kezelésébe került azzal a céllal, hogy létrehozzák a község tájházát.