A figyelem a legtöbb, legértékesebb, mit egymásnak adhatunk

Teltház fogadta Görög Ibolya protokollszakértőt kedden este a Babits Mihály Kulturális Központban. Előadása a Mindennapi maceráink – Hétköznapi protokoll címet viselte, és az érdeklődők többek között olyan kérdésekre kaphattak választ, mint hogy miként kell jól kezet fogni, kit kell előre engedni az ajtónál, vagy hogy kit illik tegezni? Mindezt a tőle megszokott közvetlen, humorban és tanulságos történetekben bővelkedő módon adta át a szakértő.

Görög Ibolya bevezetőjében azt hangsúlyozta, hogy az együttélés sikeressége múlik a viselkedéskultúrán, a pozitív megjelenés elengedhetetlen az érzelmi megnyeréshez, az európaiság pedig a hitelesség feltétele. A protokollszakértő beszélt az egymás közötti zónákról és azok szerepéről. Az első a 0,5 méteres intimzóna, amelyet tiszteletben kell tartani. Ennek kapcsán került szóba a kézfogás. Fontos, hogy mindig a fogadó fél nyújt kezet, férfiak állva, a nők kissé megemelkedve fognak kezet. Teljesen meg kell fogni a másik kezét, kicsit megszorítva azt. Görög Ibolya ugyanakkor hozzátette, hogy a kapcsolatfelvétel eszköze nem a kézfogás, hanem a szemkontaktus. A kézcsókra kitérve elmondta, hogy ez az európaiságra jellemző, és a tiszteletadás jele. Ennek helyes módja, ha egy nő kézfogásra nyújtja a kezét, a férfi fordítja azt át, de legfeljebb csak a mellkas magasságáig emeli és ajkaival nem érinti. Az arcra adott puszi kapcsán Görög Ibolya megjegyezte, hogy az nem a mindennapi kommunikáció része, hiszen az arc intim terület. A további zónák a 1,5 méteres, ami a döntés távolsága és a 3,5 métertől számított, ami már a nyilvánosság távolsága.

Vendég kísérése során úgy illik, hogy a vendéglátó megy elől, kicsivel. Ha az ajtó felénk nyílik, előre kell engedni a vendéget, ha kifelé, akkor előre lépve tartani neki. Lépcsőn fölfelé haladva a vendég mögött illik menni, lefelé előtte. Az időpontokról szólva a protokollszakértő azt hangsúlyozta, hogy mindig -tól -ig-et kell megbeszélni, és késés nincs. Ha közbe jönne valami váratlan, azt telefonon jelezni kell.

A közlés tartalmáról megtudhatta a közönség, hogy annak csupán hét százalékát teszik ki a szavak, harmincnyolc százalékban múlik a vokalitáson és ötvenöt százalékban a vizuális információkon, a testbeszéden. A vokalitás kapcsán kiemelte, hogy a hangos beszéd az erőszakosság jele, és a negatív hangnem ellenséges hozzáállást eredményez. Arra is kitért, hogy mindig a felsőtesttel a másik felé fordulva figyelünk, hiszen – ahogy azt előadása során többször kiemelte – a figyelem a legdrágább ajándék, amit egymásnak adni tudunk.

A megjelenés kapcsán szólt a helyes ülésről. A derék egyenes, a nőknek összezárt térdeket, a férfiaknak pedig a terpesz mellőzését, párhuzamos lábakat javasolt. Sokakat érdeklő kérdés az öltözködés, amelyben a kulcsszó Görög Ibolya szerint az elegancia, ami nem pénz kérdése. Általános szabályként elmondta, hogy olyan ruhát érdemes viselni, amely azt fejezi ki, amit el akarunk magunkról hitetni, az ápoltság pedig elengedhetetlen.

A szóbeli megnyilvánulások kapcsán a trágárság mellőzését szorgalmazta a protokollszakértő, illetve olyan szavakét, mint például a köszcsi, a szupcsi, a puszcsi. – A nyelvtani hiba olyan, mint a szájszag – összegezte véleményét. A tegezésről elmondta, hogy az az egyenlőek között szokás. Azonos neműeknél az idősebb, férfi-nő kapcsolatban kizárólag a nő ajánlhatja fel. Visszautasítani sértés, és akivel egyszer tegeződő viszonyba került az ember, azt mindig tegezni kell.

Zárásként Görög Ibolya arról beszélt, hogy a viselkedéskultúra átadását otthon, már gyerekkorban el kell kezdeni. Úgy látja, a helyes magatartás sok esetben háttérbe szorult, de a vérünkben van a viselkedés, ezért van remény.

Márai Sándor: A formákról

Görög Ibolya egy idézettel zárta előadását, Márai Sándor A formákról című írását olvasta fel: „A formákat pedig utolsó pillanatig be kell tartani. Étkezés közben, társalgás közben. Ágyban és asztalnál. S mikor mindegyre formátlanabbá válik az emberi együttélés: te maradj hűséges a köszönés, meghajlás, kézfogás, érzésnyilvánítás, véleményalkotás kialakult, végső és kristályos formájához. Egy korban, mikor mindenki azt követeli, hogy öltsél formaruhát, te járj csak következetesen zakóban, s este, ha éppen társaságba hívnak, ölts fekete ruhát. Nem a ruha, hanem a forma kedvéért. A műveltséget nemcsak a könyvek mentik meg. A műveltséget a köznapok apró reflexei mentik meg. Amikor egy korszak fölemelt ököllel jön ellened, te köszönj vissza, nyugodtan és udvariasan, úgy, hogy megemeled a kalapod. Nem tehetsz mást.”