Megtiszteltetés a kitüntetés, mely közös munka eredménye

– Lehetséges, hogy ön az ország egyetlen olyan nyugalmazott kormánymegbízottja, aki most is felvehetné érettségi öltönyét?

– Ez egyáltalán nem kizárt. Egy gond van mindössze. Az, hogy nem tudom, merre is lehet az érettségi öltönyöm.

– Mi a titok: gének, sport?

– A géneket tekintve van szerencsém, azok meghatározó mivoltának köszönhetem, hogy máig megőriztem versenysúlyomat. Mióta az eszemet tudom, mozogtam, sportoltam, fiatalon versenyszerűen kézilabdáztam. Mindent összegezve, ma is annyit ehetek, amennyit csak szeretnék, és nem látszik meg rajtam.

– Ha jól sejtem, kedveli a Fülöp-szigeteki konyhát…

– Értem a kérdést és igen a válaszom. Ennek egyszerű oka van. Ausztráliában élő kisebbik fiam Fülöp-szigeteki hölgyet vett feleségül. Így jómagam is jártam ebben a távol-keleti országban, és belekóstolhattam a helyi kínálatba. Kifejezetten ízlett ez az erőteljes fűszereket felvonultató konyha.

– Ugyanígy nagy híve a Big Macnek is?

– Nem, és akkor is ezt kell mondjam, ha megalkotása helyszínén, az Egyesült Államokban teszik elém azt a gyorséttermi készítményt. Ilyesmi többször előfordult már, hiszen nagyobbik fiam Minneapolisban dolgozik kutató orvosként. Erről az amerikai ágról két remek fiúunokám van, az ausztrál ágról pedig egy leányunokával örvendeztettek meg. Csak egy fél mondat erejéig visszatérve az amerikai konyhára: arrafelé járva viszont a steaket, azaz a tányérból kilógó, porhanyós marhasültet sohasem hagyom ki.

– Ha mindezt – amerikai, ausztráliai unokák – egykoron valaki megjósolja a faddi téesz ifjú gépész üzemmérnökének, avagy később a faddi nevelőotthon tanárának, mit szólt volna hozzá?

– Nyilván nem hittem volna el, mert én ekkoriban a majdani életúttal nem érintkező terveket szövögettem. Egy ideig úgy tűnt, hogy maradok a sport közelében. Később, gépész üzemmérnökként és ifjú házasként lekötötte időmet a munka. A legmerészebb álmaimban sem fordult elő, hogy én egykor majd különböző földrészekre fogok utazgatni.

– Később kipróbálta magát a KÖJÁL fizikusi munkakörében is. Egészen a rendszerváltásig…

– Valóban ekkor történt a nagy váltás, ugyanis 1990-ben négy polgármesterjelölt közül én kaptam a legtöbb szavazatot a faddiaktól. Nem kívánok más, egykori kollégát minősíteni, de akkoriban nem igazán tudtuk, mire is vállalkoztunk. Mindenesetre leültünk a képviselő–testülettel, elkezdtünk politizálni, és igyekeztünk minél jobban szolgálni a köz javát. Hogy azután ez mennyire sikerült, majd eldönti az utókor. Az 1990-es évek igen izgalmas időszakot hoztak magukkal, ebből a szempontból sajnálom, hogy újabb feladatok miatt a polgármesterséget feladtam. Ám nem kevésbé volt izgalmas az ezt követő ország­gyűlési képviselői pályafutásom, mely 1998-tól 2014-ig tartott. Ne tűnjék dicsekvésnek, de valamit jelent az, hogy egymás után négyszer megválasztottak Paks és körzete parlamenti képviselőjének.

– S még csak most következik a java. Mert hogy kormánymegbízott lett 2011 és 2014 között. Kaphatunk emlékirat-előzetest, mi szerepel erről majd a memoárjában?

– Pontosan emlékszem, hogy 2010-ben a parlamenti folyosón az akkori közigazgatási és igazságügyi miniszter és egyúttal miniszterhelyettes nekem szegezte a kérdést: tudnék-e együtt dolgozni vele? Először nem igazán értettem, miről van szó, mert hogy a parlamentben addig is nagyon jól együtt dolgoztunk. Ekkor közölte velem, hogy a közigazgatás átalakítása miatt kormánymegbízottakra lesz szükség, ezt a tisztséget vállalom-e? A kérdés őszintén szólva ekkorra már eldőlt, mert a miniszter engem tartott alkalmasnak erre a posztra. Ismét olyasvalamivel foglalkoztam, ami újdonságnak számított. Új munkakörömben támaszkodhattam a hivatal dolgozóira, és a minisztériumból is kaptam segítséget. Az első időszak a tanulással telt, de azután később kiépítői lehettünk például a kormányablakoknak. Abban a szellemben, amit miniszterelnök úr úgy fogalmazott meg: az ügyfél az első. De erre is érvényes: majd az utókor dönt arról, hogy összességében mit is alkottunk.

– Azért van támpontunk: Tóth Ferenc ugyanis nemrég az Országházban vette át A Magyar Érdemrend Tisztikeresztje Polgári Tagozat kitüntetést. Idézet a hivatalos indoklásból: „Tolna megye fejlesztésében, valamint a helyi közigazgatási rendszer átalakításában vállalt jelentős szerepe elismeréséül”.

– Nagy megtiszteltetés ez számomra, még ha ez most frázisnak is tűnik. Ami engem illet, végeztem a munkámat legjobb tudásom szerint, de azért hadd tegyem hozzá: ebben a kitüntetésben mindazoknak részük van, akikkel gyümölcsözően együtt dolgozhattam politikusi-közigazgatási pályafutásom idején. Rengeteget köszönhetek nekik, nélkülük ezt az elismerést soha nem kaphattam volna meg.

Könyv és tenisz

Tóth Ferenc 1950. december 30-án született Faddon. Felesége, Deák Erzsébet kémia-fizika szakos középiskolai tanár. Két gyermekük van, Ferenc állatorvos, András bölcsész.

Közgazdaság-tudományi egyetemet végzett, dolgozott a faddi termelőszövetkezetben, a helyi nevelőotthonban és Szekszárdon, a KÖJÁL-nál is. 1990 és 1994 között Fadd polgármestereként, 1994 és 1998 között a község alpolgármestereként tevékenykedett. 1998 és 2014 között ország­gyűlési képviselő, 2011 és 2014 között Tolna megye kormánymegbízottja volt.

Jelenleg is tagja a Paksi Atomerőmű igazgatóságának. Hobbija a sport, az olvasás és a zene. Feltett szándéka, hogy nyugdíjasként az olvasás terén bepótolja elmaradását, a sort az orosz klasszikusokkal kívánja kezdeni. Ami a sportot illeti, ma is rendszeres drukker, az ASE lelátóján ülve. Nagy kedvvel teniszezik, de ez úton is szeretné biztosítani úgy Roger Federer, mint Fucsovics Márton sportági klasszisokat, hogy nem tör egyikőjük babérjaira sem. Legfeljebb arra törekszik, hogy otthon végre fellelje azt a bizonyos érettségi öltönyt…