A gépészmérnök 55 fokban is dolgozott a Vörös-tengeren

– Dobolás vagy gépgyártás?

– Is-is – mondja Schell Ferenc. – Műszaki érdeklődésű ember vagyok, de a zene is közel áll hozzám. Már az egyetemi éveim alatt doboltam, s lejártam Pestről minden pénteken próbálni a szekszárdi Szinkron zenekarral. Sűrű volt az életem. Szombatonként fellépés valamelyik faluban, vasárnap játszottunk a Szinkron klubban este tízig, aztán haza Tolnára, és hétfőn hajnali négykor vissza Pestre. Népszerűek voltunk, az aktuális slágereket játszottuk. Szegedre költözésemig, 1982-ig maradtam az együttes tagja. A Szekszárd Big Band dobosa is én voltam, amíg Tolnán éltem.

– Munka mellett?

– Igen. Gépgyártás-technológus diplomát szereztem a műegyetemen, és a BHG-nál kezdtem dolgozni 1975-ben. Később a TÁÉV-hez kerültem, időközben megnősültem, de még jóval előtte elmentem egy évet hajóra dolgozni, világot látni, mint sok más tolnai fiatal.

– Merre járt? Csak a Dunán vagy tengeren is?

– A MAHART Tata nevű tengeri teherszállítóján szolgáltam. Rijekában hajóztunk be. Olaszországba, Görögországba, Egyiptomba, Szíriába, Etiópiába szállítottunk árut. Gép­ápolónak vettek fel. Brutális volt, amikor augusztusban a Szuezi-csatornán a Vörös-tenger felé haladtunk a 33 fokos tengervízben hajózva, s a gépházban 55 fokban dolgoztunk. Feladatom az olajszeparátorok tisztítása volt.

– Hamarosan az informatika, a programozás felé fordult. Hogyan történt ez?

– Ötven lépésig programozható, amerikai Texas zsebszámológépekkel már a BHG-s korszakomban is találkoztam. A TÁÉV aztán, a javaslatomra, a nagyobb és bonyolultabb kalkulációs számítási feladatok elvégzéséhez vásárolt ezer lépésig programozható Texas-gépeket. Ezek már képesek voltak hőpapírra nyomtatni és adatokat mágneskártyára kiírni, illetve onnan beolvasni is. Akkoriban ilyesmit csak egy-két nagyobb fővárosi Bizományi Áruházban lehetett venni. A matrózok és más külföldet járók hozták be, mert hivatalos kereskedelmi csatornákon nem érkezhetett az országba.

– Olyan dolgokkal foglalkozhatott, ami érdekelte. Miért kellett elköltözni Szegedre?

– A lakásproblémánk ott oldódott meg. Egy évet még dolgoztam a Szekszárdi Húsipari Vállalatnál, mint gyártástechnológus. Szegeden a DÉLÉP tervezőirodájába kerültem, a feleségem is ott kapott műszaki rajzolói állást. A zenei pályafutásom már nem folytatódott. A házgyárban készített épület­elemek gyártásához, összeszereléséhez terveztünk sablonokat és emelőeszközöket. De a cég még a rendszerváltás előtt tönkrement, így 1986-ban a Domaszéki Szőlőfürt Szakszövetkezethez kerültem programozónak. Akkor már a Commodore-gépeknél tartottunk, sőt megjelentek az első 286-os PC-k is. Az értékesítési, felvásárlási folyamatok adatait abban az időben manuálisan, számítástechnikai támogatás nélkül végezték, ezért a modern eszközök használata adatnyilvántartásra, számlázásra úttörő munkának számított.

– S utána következett a KÉSZ Kft.-s korszak?

– Igen, akkor, amikor még egy kis cég volt a KÉSZ, kiskunhalasi gyökerekkel, apa és fia indította el. Amíg kevesen voltunk, mindenki sok mindent csinált. Én is végeztem tervezést, szervezést, kivitelezés-irányítást, de egyre inkább a fejlesztések felé fordultam. Nagy lépésnek számított, hogy megírtam az első számlázó programot PC-re. Fokozatosan az informatika és a szoftverfejlesztés felé bővült a vállalkozás egésze. Már profi programozókkal készítettük el 2000 körül a kecskeméti acélszerkezetgyárunk gyártás-előkészítő rendszerét. Az acélszerkezetek 3D-ben felépített modellje alapján határozta meg a rendszer a napi anyagszükségletet és a CNC-gépek programjait. A gépek újszerűen kommunikáltak egymással és a raktárral. Régen heteket vett igénybe a gyártás előkészítése, a technikai fejlesztés megvalósítása után pedig, ha elkészült a 3D-s modell, néhány óra múlva indulhatott az új alkatrész gyártása. Ma már az ország egyik legismertebb cége a KÉSZ Zrt., melyhez mintegy száz kisebb-nagyobb vállalkozás tartozik. Három magyarországi telephelye Budapesten, Kecskeméten és Szegeden van, de Romániában, Szerbiában, Ukrajnában, Oroszországban és Németországban is találhatók bejegyzett irodái.

– Nyugdíjasként is dolgozik?

– Informatikai és fejlesztési igazgatóként mentem nyugdíjba 2011-ben, de továbbra is dolgozom, mint tanácsadó. Jelenleg a magyarul vizuális programozásnak nevezett parametrikus tervezési módszerrel foglalkozom. Ez a módszer az építőipari vállalkozási-tervezési-kivitelezési folyamat hatékonyságát nagyban növeli, és világszerte egyre szélesebb körben terjed. Emellett, szabadidőmben, mint érdeklődő, mint internetes böngésző, a magyar nyelv eredetével is foglalkozom.