Vadkan a Cinka határában

Akárha a holocén barbár időszakából lépett volna elénk a felvételen látható vadkan. Pedig a megtestesült őserőt idéző agyaras Szekszárd határában, a Cinka utca mögötti erdős területen tanyázik, sok más fajtársával együtt. Igaz, rejtett életmódot folytat, s nem mutatja meg magát bármikor bárkinek.

Makovics „Viharvadász” Kornél, lapunk fotóriportere egy módfelett egyszerű, de igen hatásos trükkel csalogatta elő a rengetegből ezt a vaddisznót, megannyi más állattal együtt. A háza mögötti, fákkal övezett tisztásra kukoricát szórt és biztonságos helyen elhelyezett egy, a területre fókuszáló vadkamerát. Aki nem látná a felvételeket, talán el sem hinné, hogy a tisztáson éjszakánként egymást váltja vaddisznó konda és őz rudli, de időnként szarvas, róka és nyúl is tesz errefelé felfedező utat. Különleges látvány a vaddisznók izgatott kutakodása, a csíkos hátú malacok bohókás egymásnak gyürkőzése, avagy az őzek méltóságteljes táplálkozása. A róka és a nyúl pont úgy viselkedik, mint a mesében. Előbbi ravaszdi módon körbesandít, majd felkapja a kihelyezett csirkehúst és elinal vele. Utóbbi megállás nélkül fülel, minden zajra összerezzen, de félelmét felülírja az ízletes étek reménye.

Pár napja az egyik kereskedelmi televízió is felfigyelt erre a kamerás vadászatra, mely a legnagyobb közösségi portálon jelentős nézettségnek örvend. Ez az érdeklődés azóta még jobban növekedett, köszönhetően a tudósításnak, melyben kollégánk is megszólalt.

A lencsevégre kapott állatsereglet láttán mindenesetre levonható az a következtetés, hogy nemcsak a Gemenc ártere, hanem a szekszárdi dombvidék, még pontosabban a szekszárd-szőlőhegyi terület is rendelkezik nem is akármilyen vaddisznó, őz és szarvas populációval, közvetlenül az ember szomszédságában.

[embed]]