Díszfokos, bányászlámpa, farbőr a bonyhádi könyvtár tárlatán

A bányászmúlt emlékeit gyűjti Dull Zoltán. Illetve ennél bővebb a 67 éves férfi „vadászterülete”, Nagymányok helytörténetével, azon belül az ipartörténettel foglalkozik, így jutva el a település meghatározó ipari üzeméhez, a szénbányához, mely 1965-ben zárt be. Felmenőinek többsége bányász volt, ő maga egészségi problémák miatt ezt nem tudta vállalni, más területen dolgozott. (Bár fiatalkorában sportos életet élt; ismert labdarúgó volt.)

Amikor a bánya bezárt, kidobásra ítélt dokumentumokat, térképeket, szakkönyveket, újságokat, fényképeket és tárgyi emlékeket (ruhákat, védőfelszereléseket, lámpákat, szerszámokat, fokosokat, zászlókat, maketteket) mentett meg az enyészettől. Később hagyatékokból is kapott dolgokat, illetve vásárlásokkal egészítette ki a kollekciót. Magánkézben nem sok olyan bányatörténeti gyűjtemény lehet Magyarországon, mint az övé. Jó a kapcsolata a pécsi, a bonyhádi, a soproni múzeummal.

Ismeri a szakirodalmat, kiemeli Babics András munkásságát, aki feldolgozta a mecseki szénbányák teljes történetét, és akinek egy köbméternyi iratanyagát őrzik Pécsen. Kiállításokat a hetvenes évek óta rendez helyben és a környező településeken. A közelmúltban volt Váralján, Szászváron, Nagymányokon és Hidason. A következő szeptember 4-én nyílik a bonyhádi könyvtárban. A tárlatokra általában bányászlámpákat, zászlókat, fokosokat visz – ami a bányász díszegyenruha tartozéka volt –, képeket – főleg a bányász védőszentekét (Szent Borbála, Szent Prokop) – és farbőröket; amiből díszes változat is létezik, de alapfunkcióját tekintve a hétköznapi munkához kellett. Azon csúsztak le a bányába, egy fagerendára ülve, ott, ahol megfelelő volt a lejtés, és nem létra szolgálta a lejutást.

Szeptember első napjai egyébként emlékezetesek a bányászoknak. Pont száz éve, 1919 szeptemberében tört ki a bányászsztrájk, melynek Tatabányán halálos áldozata is volt. Inflációs koronával akarták kifizetni a munkásokat, s emiatt lázadtak fel. Nagymányokon is beszüntették a munkát, Kaposvárról egy páncélvonatot küldtek, Tolnáról és Sásdról katonákat vezényeltek ki, hogy letörjék az ellenállást, mire az utolsó pillanatban megszületett a megegyezés. Erre emlékezve ünneplik 1951 óta szeptember első vasárnapján a bányásznapot. A nagymányokiak azokról is megemlékeznek, akik a települést naggyá tették. Például Riegel Antalról, aki elindította a komoly termelést, létrehozta hat ikerházzal az úgynevezett munkásgyarmatot, és megépíttette Tolna megye első ipari vasútját, amit 1890-ben adtak át.