Zeneiskola után Zeneakadémia, avagy Conran muzikológus lesz

Nevét már ismerhetik lapunk olvasói. Hiszen időről időre beszámoltunk arról, hogy Miller Conran, a Garay János Gimnázium diákja hol a Hyperion, hol a Savaria nevű történelem tantárgyi megmérettetésen bizonyította tudását, hol pedig arany minősítést ért el gitárversenyen. De emellett képes remekül megszólaltatni a gordonkát és a zongorát is. Ezen utóbbi adalékok már beszédesen utalnak arra, hogy Miller Conran életében jelen van a zene. Sőt, jelen is lesz, még nagyobb fokozatra kapcsolva.

– Tavaly kezdtem el felkészítését szolfézs és zeneelmélet tantárgyakból – mondta el lapunknak Füzi János, a szekszárdi Liszt Ferenc zeneiskola tanára. – Ugyanakkor Színé Köntös Hedvig a gordonka révén Conran zenei intelligenciájának további erősítéséhez járult hozzá, Lozsányi Tamás orgonaművész pedig megtanította neki a kötelező zongora felvételi anyagot. Ezen a listán többek között ott volt Mozart D-moll fantáziájának forte pianóra elképzelt, stílusos előadása is.

Miller Conran jó tanítványnak bizonyult, gyakorlatilag maradéktalanul elsajátította a tudnivalókat, legyen szó kottaolvasásról, lapról éneklésről, vagy a dallam lejegyzésről. Bár a szolmizációnak nem volt a legnagyobb barátja, Füzi János értő szóval meggyőzte őt arról, a szolmizáció az a tégla, mely alapját képezi a zenei tudás összességét jelentő építménynek.

– Értem én azt, hogy manapság nem a szolmizáció a legnépszerűbb zenei tantárgy – folytatta Füzi János. – A rendszerváltás idején a Kodály-módszer több eleme is elhalványult, mintha a fürdővízzel együtt kiöntöttük volna a gyereket is. Ezért némileg háttérbe szorult a szolmizáció és a szolfézs. De azért a zene is gondolatból jön létre, úgy, hogy azután a gondolatból kotta lesz.

Miller Conran keveset beszélő, csendes szavú fiatal, ebből a szempontból akár ellenpólusa is lehetne felkészítő tanárának, aki határozott, erőteljes karakter.

– Ám nagyon jóindulatú – tette hozzá a fentiekhez Conran. – De ebből nem következik az, hogy elnéző lenne szakmai kérdésekben. Ez egyébként így van jól, tárgyi pontosság és elvi megalapozottság nélkül nem is lenne keresnivalóm zenetudomány szakon.

Jelentkezhettem volna hangszeres szakra is, de ott a muzikológiához képest másfajta elhivatottságra van szükség. Ez nem jelenti azt, hogy ne foglalkoznék hangszeres zenével, de ezt rivaldafény nélkül teszem.

A felvételi eljárás keretében három akadályt kellett legyőzni. A hatékony felkészítésnek köszönhetően sikerült mind a három, több órán át tartó feladatot magas szinten megoldani. Így lett egyetemi polgár a szekszárdi fiatalból, aki páratlan eredményével történelmet írt. A szakot egyébként összesen négyen kezdhetik el, tehát valóban csak a legjobbak számára nyílt fel a sorompó.

De vajon mit is vizsgál, mit is tanulmányoz, mit helyez górcső alá a zenetörténet? Elsősorban zenetörténeti folyamatokat, valamint zeneszerzők életét és műveit. Méghozzá elég részletesen és a laikusok számára meghökkentő mélységben. Bizony, egy jól képzett muzikológusnak illik még azt is tudnia – idézve Füzi János érzékletes példáját – , hogy Beethoven a IX. szimfónia I. tételének 220. ütemében hogyan modulál.

– Elsősorban a történeti rész, a népzene néprajzi része érdekel – közölte Conran. – Bár még meglehetősen korai erről beszélni, egyszer talán eljutok oda, hogy részese, esetleg szerzője legyek egy zenetörténeti összegzésnek. Létezik ilyen magyarul, a ma is fogalomnak számító Szabolcsi Bencének köszönhetően: de az által a írt könyvek évtizedekkel ezelőtt készültek és jelentek meg.

A szekszárdi fiatal birtokában van egy többletértéknek is. Keresztneve is utal angol származására és valóban: Northamptonban, tehát az Egyesült Királyságban született. Angolul ugyanolyan jól tud, mint magyarul. Ez azt jelenti, hogy a külföldi, angol nyelven megjelent, legfrissebb szakirodalmat minden gond nélkül képes azonnal „venni”, és beépíteni belső tudástárába.

Részlet a Zeneakadémia a szakirányhoz kedvet csináló ajánlásából

Olyan diákoknak ajánljuk a szakirányt, akiket foglalkoztat, hogy mitől jó vagy rossz, izgalmas vagy unalmas egy zene. Persze nagyon sokféle zene lehet jó és izgalmas, s minél inkább izgat valakit ez a sokféleség, annál inkább neki szól a muzikológus képzés. Azokat várjuk, akik sok zenét hallgatnak vagy játszanak, és közben kérdések merülnek fel bennük. Mint például az, hogy egy-egy hangzás miből meríti az erejét: miért és hogyan hat a zsigereinkre, meg arra, amit a lelkünknek nevezünk? Azok jelentkezésére számítunk, akik olykor elméláztak már azon, hogy miről szól a zene, ha nincs szövege; és hogy a szövegéről szól-e, ha van neki. Vagy azon, hogy mit vár tőlünk a zene, s mire használjuk mi magunk a zenét. Hogy miért játszották Bachot teljesen másként hatvan éve, mint manapság; hogy Vivaldi Négy évszakja ugyanazt üzente-e a zeneszerző velencei kortársainak, mint a tokiói koncertlátogatóknak a 21. században?