Alkotásai gyorsan eltűnnek a tányérokról

Kevesen vannak, akik már kisgyermekkorukban tudják, hogy mik akarnak lenni, ha felnőnek. Juhos Markó ezen kevesek közé tartozik. A 45 éves szekszárdi mesterszakács harminc éve van a pályán, de már tízévesen ott sür­gölődött édesanyja körül a konyhában. Járt főzőcske szakkörbe, az Úttörőházba, ahol olyan alapokat sajátított el, amelyeknek jó hasznát vette a vendéglátóipari középiskolában.

Tanulóévei alatt a szakmai gyakorlatot az akkor még működő Gemenc Szállóban sajátította el. Aztán dolgozott a főiskola éttermében, a Szász Sörözőben, s némi külföldi kitérőt is bevállalt. Természetesen mestervizsgát is tett. Jelenleg az Amaryllis Étterem konyhafőnöke.

– Sok szépsége van ennek a szakmának – mondja –, viszont rendkívül munkás és egyáltalán nem családbarát. Vele járnak az esti és hétvégi elfoglaltságok. Nagyon kell szeretni ahhoz, hogy ezt évtizedeken keresztül vállalja az ember. De én el sem tudom képzelni, hogy mással foglalkozzak.

A vendéglátás lényege: a törzs­vendégek megtartása, az alkalmi vendégek becsalogatása megfelelő kínálattal. A mesterszakácsra az egyszerű, de jó minőségű ételek elkészítésétől a különleges igények kiszolgálásáig minden rábízható. Adódik a kérdés, hogy nem volna-e célszerű saját éttermet nyitnia.

– Töprengtem már én ezen – mondja –, de iszonyatosan nagy beruházás lenne. Nem is a nyitás a fő probléma, hanem a beindítás. Egy új étterem, pláne egy Szekszárd-méretű városban, körülbelül két évig csak mínuszt termel. De a béreket, a közterheket, a közüzemi számlákat, az alapanyagot beszállítókat addig is fizetni kell.

Édesapja Szatmári Juhos László szobrász. A vér nem válik vízzé. Az étel egy esztétikusan megjelenített alkotás. Kár, hogy gyorsan semmivé lesz…

– Az lenne a baj – mondja –, ha nem tűnne el percek alatt. Az azt jelentené, hogy nem ízlik a vendégnek.

Szeret megdolgozni a sikerért még a hajómodellek esetében is

Feleségével két fiút nevel Juhos Markó. Szabadidejét, ha teheti, a családjával tölti. Kijárnak Domboriba a családdal, s az is sok örömet ad neki. Az utóbbi időben távirányítású, motoros hajómodelleket úsztat, ami a kisebb fiúnak is tetszik. Egy hagyatékból jutott az első vízi járműhöz, aztán vásárolt még hármat. Az elsőt több hónapos munkával hozta rendbe, mert előtte huszonöt-harminc évig nem volt vízen. Most a működtetést, az irányítást, a manőverezést gyakorolja, sok időt, energiát ráfordítva. Azt mondja, hogy mindenhez így áll hozzá. Nem is érzi jól magát, ha valamit készen kap. Szeret tenni, megdolgozni a sikerért.