Akik átélték, azok nagy szeretettel emlékeznek

Megemlékezést tartott a Bonyhádi Magyar-Lengyel Baráti Társaság a közelmúltban. Magyarország, bár Németország kényszerű szövetségese volt, nem engedte át területén a Wehrmacht támadó csapatait és az újonnan megalakuló Szlovákiával ellentétben nem indított csapatokat Lengyelország ellen. A korababeli Magyarország baráti jobbot nyújtott a lengyeleknek, 1939. szeptember 18-án a Teleki-kormány megnyitotta a határt a megszállt Lengyelországból menekülők előtt.

A bonyhádiak baráti társasága erről minden évben megemlékezik, és a lengyelek sem felejtenek: a lengyel Szejm, a kétkamarás lengyel parlament alsóháza erről augusztus 30-án fogadott el határozatot.

A bonyhádi ünnepség helyszíne a Magyar-Lengyel Barátság Emlékműve és a Magyar-Lengyel Barátság Fája volt. A lengyel és a magyar himnusz közös eléneklése után Tóth Bence, történelemtanár beszélt a világháború előzményeiről, a lengyel katonák hősiességéről és a Teleki-kormány következetes politikájáról, a lengyel menekültek baráti fogadásáról. Györffy Tímea, a Színjátszó Kör tagja Stanislaw Worcell 1849-ben írott „Lengyelország és Magyarország” című írásából olvasott fel hosszabb részleteket.

A Bonyhád város vezetését képviselő Szabó Tibor alpolgármester együtt koszorúzott a baráti társaság alapító elnökével, Surján Józseffel. A mécseseket meggyújtották és a résztvevők közösen imádkoztak a világháború lengyel és magyar áldozataiért.

A Vörösmarty Művelődési Központban a lengyel menekültek magyar segítőiről beszélt a csoport vezetője, kiemelve, hogy egy-egy személyiségre méltán emlékeztet köztéri szobor, emlékmű és emléktábla, az elismerés mégis elődeinkké, az egykori vezetésé és azoké a magyar embereké, akik önzetlenül segítettek a menekülőknek. Ezt erősítette a „Barátok a bajban” című 2005-ben készült film is. A háború alatt Balatonbogláron működő lengyel gimnáziumról a még életben lévő idős emberek emlékeztek nagy szeretettel. Az összejövetel szokás szerint az esti órákban ért véget.