Szigorú szabályok szabták meg egykoron a szórakozást

Balázs Kovács Sándor néprajzkutató, muzeológus, történész a Wosinsky Mór Megyei Múzeum nyugdíjba vonult munkatársa, a Sárköz és több megye kutatási eredményeit publikáló szakember. Az akkori korszak szórakozási szokásairól beszélt, hogy azok a mai bulizások „ősei” voltak, és az adott zárt közösségekben elfogadott magatartást képviselték. Az egyes településeket tekintve azonban bőven voltak különbségek.

Zárt közösségek szigorú szabályokkal

A falvakban zárt közösségek voltak, a munkákat, a szórakozási alkalmakat és mindenféle tevékenységet csak az adott közösségben lehetett megélni, mert aki valamilyen módon kilógott onnan, azt kinézték, sőt, ki is tiltották a településről.

A néptáncok, néphagyományok beleivódtak a fiatalokba, a szövést, a fonást, a hímzést, a táncokat, az énekeket beléjük nevelték a nagyszüleik, szüleik. A közösségnek szigorú szabályai voltak. Már fiatalon párt kellett választani. A nőknek tizennyolc év, a férfiaknak huszonegy év volt az elfogadott korhatár a házasságkötésre. Aki ezt a közösségi szabályt nem tartotta be azt megbélyegezték, deviánsként tekintettek rá.

A nőtlenséget, férjtelenséget csak akkor nézték el, ha az illetőnek testi vagy szellemi fogyatékossága volt.

Ismerkedés és szórakozás, kettő az egyben

A munkaalkalmak mellett az ünnepek, a családi összejövetelek, keresztelők, lakodalmak és az úgynevezett játszók, közösségi, szórakozási alkalmak voltak. Lehetett ismerkedni, párt találni.

– Túl sokat nem várhatunk ettől az időszaktól a szórakozás tekintetében, hiszen a mindennapi élet a munka és a létfenntartás biztosítása körül zajlott, de azért az nem igaz, hogy ebben a korban mindenki látástól vakulásig dolgozott.

A vasárnapok mellett a katolikus ünnepeken is részt kellett vennie a települések lakóinak, a számszerű adatok szerint a háromszázhatvan napból százötven ünnepi napot tartottak meg.

A munkatilalmakat is be kellett tartaniuk, azokat is, amelyeket a népszokások írtak elő – mondta Balázs Kovács Sándor. Mint hangsúlyozta, a szórakozási alkalmak lehetőségei korosztályonként változtak. Paraszti közösségekről van szó, tehát a szórakozás is a hagyományaikhoz kapcsolódott. Faluhelyen például vasárnaponként csak a fiataloknak úgynevezett délutáni játszót tartottak.

A mise után összejöttek a fiatalok

Az istentisztelet, illetve mise után a fiúk és lányok összejöttek a falu szélén, vagy a helyi nagy kocsmában, és közösségi játékokat játszottak: labdáztak, métáztak, táncoltak, ismerkedtek, szórakoztak. Ilyenkor tanulták meg az új táncokat, énekeket egymástól. A szeszes italok, a bor, sör, pálinka fogyasztása, a dohányzás akkor is jellemző volt, ahogy a szabadabb szerelmi élet is.

A javarészt protestáns Sárközben ugyanis nem ítélték meg túl szigorúan, ha valaki szeretőt tartott, ám egy katolikus faluban ez komoly problémát okozott. A népítélet, népharag jellemző volt ekkoriban, a falu közösségi magatartásának a pletyka volt a szigorú és éber őre. Ha megindult, nem egyszer halált hozott, tragédiákat idézett elő. Mert ha valakire ráfogták például hogy boszorkány, aki szemmel veri a kisdedet, vagy tudós asszony, aki el tudja apasztani a tehenek tejét, akkor a gyanúba fogott személyt ellehetetlenítették, tönkretették, akár a halálba is kergették. Szigorúbb, nehezebb világ volt, ahol a pénz volt a minden. A település lakói mindent megtettek, hogy alkalmazkodjanak a hagyományokhoz, az elvárásokhoz, és a közösségük elvárt normái szerint éljenek.

Zajosabb volt a mezővárosok éjszakai élete

A falvakkal ellentétben a mezővárosokban több lehetőség volt ismerkedni, hiszen a kocsmák mellett vendéglők, kávéházak is működtek, népszerűek voltak szerencsejátékok, a kártyázás, a kuglizás azaz a tekézés.

A szeszes italok közül itt is a bort, a sört, a pálinkát fogyasztották. Közkedveltségnek örvendtek a prostituáltak is, akik a mezővárosokban az úgynevezett nyilvános házakban nyújtottak szolgáltatást, de néha a falvakban is felbukkantak, mint tiltott örömszerzők. A 19. század közepén, az akkoriban mezővárosnak számító egyik településen, a levéltári adatok tanúsága szerint, az egyik kocsmában a vendégek fele szifilisszel fertőződött meg. A csendőrség is vizsgálódni kezdett, de hogy mi lett az ügy kimenetele, arra vonatkozólag nincsenek adatok. Mindenesetre a prostitúciót jellemzően üldözték. Szintén ebben az időszakban az egyik nagy kocsmában az italozó vendégek összekaptak azon, hogy melyik hétvégén melyik zenekar játsszon. A kérdést végül az önkormányzat döntötte el, rendelettel.

Manapság olykor túl hangos a zene

Köztudott, hogy a mai korban a szórakozással, diszkózással, bulizással együtt jár a hangos zene, és természetesen az alkoholfogyasztás is. Még mindig közkedveltek a saját készítésű, magas szeszfokú italok, de az italoknál is korosztályonként változik az ízlés. Manapság is előfordulnak verekedések, balhék. A házibulik, tanyabulik, ünnepségek ilyesfajta veszélyhelyzeteire a rendőrség és a polgárőrség is fel van készülve. Szintén jellemző még az úgymond népharag egy-egy jól sikerült este után, amikor is a közvetlen környezet kéri ki magának a túl hangos zenét. Így jártak a közelmúltban az egyik Tolna megyei településen is. Egy jól sikerült buli miatt a rendezők nevében kértek elnézést a település közösségi oldalán, miután kiderült, többen nem tudtak aludni a hangos zene miatt. Mint írták, a DJ-nek engedélye volt, több bulit végigzenélt már, és abból semmi gondja nem volt. Ahogy fogalmaztak, meg kell érteni a közösség fiataljait is, hiszen egyszer-egyszer megengedhető, hogy kicsit hangoskodjanak.