A hír igaz, a postást nem szereti a kutya

Álló Tibor szekszárdi postás is a fentihez hasonló helyzetben van, hiszen harmincöt éve kézbesíti a leveleket, számlákat, nyugdíjakat. Harmincegy éve ugyanabban a körzetben dolgozik. Személyesen ismerjük egymást immár jó pár éve Álló Tiborral, ő a mi postásunk, mondhatnám az egész háztömb nevében. Megbízható, kedves, udvarias, ha szabadságon van, nagyon hiányzik a lakóknak. Meglepődtem, amikor elmondta, hogy idén, októberben volt 35 éve, hogy a postához szegődött.

Kisgyerekként a cukrászkodás állt közelebb hozzá, ugyanis nagymamájának ez volt a szakmája, a kis Tibor pedig gyakran segített neki a sütemények készítése közben kevergetni vagy kóstolgatni a hozzávalókat. Egyedül anyai nagybátyjának volt köze a postához, ő táviratokat kézbesített. Abban az időben a gyors üzenetek még nem SMS-ben, vagy e-mailben jutottak el a címzettekhez, hanem a távirat útján. A nagybácsi mondta mindig nevetve az unokaöccsének, azért jó a postásnak, mert sok pénz csörög mindig a zsebében.

Tibor kaposvári. Tizenhét évesen – szülői beleegyezéssel mivel még kiskorúnak számított – ebben a városban kezdett, mint postás. 1988-ban megnősült, ekkor került Szekszárdra. Szereti a munkáját, mert változatos, emberekkel kell foglalkozni, és a legfontosabb, hogy nem kell az egész munkaidőt egy helyen, a négy fal között töltenie.

Harmincegy év alatt sokat változott a megyeszékhely postás szemmel is és természetesen az itt élők is, mondja Álló Tibor. Az utcák, terek átalakultak, más szerepet kaptak, még a nevük is megváltozott, és újak is alakultak, bővült a város új részekkel. Az idősek közül sokan elmentek, a fiatalok felnőttek, családot alapítottak. A postás akaratlanul is belelát a családok életébe, az idősebbek gyakran a gondjaikat is megosztják, szívesen beszélgetnek vele. Gyakran kérnek tőle kisebb-nagyobb segítséget, mivel nincs kéznél unoka, így előfordult már, hogy munka után villanykörtét csavart be, vitt kenyeret, vagy kiváltotta az idős, magányos, beteg ember gyógyszerét. Van, ahol kávéval várják, gyakran még süteménnyel is megkínálják.

A kérdésre, hogy nem tart-e attól, hogy kirabolják, hiszen van időszak, amikor sok pénz van nála, Álló Tibor azt válaszolta, emiatt nem ideges, hiszen megfelelő biztonsági oktatásban részesült. Az évszakok már nagyobb kihívást jelentenek, nyáron a forróság, télen a fagy, a hó, a csúszós járdák. Védőitalt mindig kapnak a postától, forró teát, vagy hűtött ásványvizet.

Naponta közel tizenöt kilométert tesz meg, a belvárosban kezd, és a Kápolna téren fejezi be a kézbesítést. Leginkább arra figyel, hogy pontosan fizesse ki a nyugdíjat vagy a családi pótlékot, hiszen az nemcsak az ügyfél, hanem a saját érdeke is.

Természetesen megkérdeztük, mi igaz a postás meg a kutya haragos viszonyáról. Álló Tibor szerint tény, hogy haragszanak rájuk az ebek, ennek talán a kerékpár és a rajta lévő zörgő levelesláda az oka. Volt rá példa, hogy a Remeténél két kutya megtámadta, és segítséget kellett kérnie.

Legalább még tíz évig szívesen lenne postás, utána könnyebb munkát kér

Meddig lehet bírni a sok gyaloglást fizikailag? Tíz évig még mindenképpen szeretné ezt csinálni, mondta Álló Tibor, később lehet kérni könnyebb munkát. Szabadidejében labdarúgó-játékvezető, ami azt jelenti, hétvégenként sem ül a karosszékében, így állandóan edzésben van. Van egy kis szőlője, gyümölcsöse, és ha még emellett is marad ideje, akkor horgászni szokott. Két felnőtt gyermeke van, egy fia és egy lánya, mindketten Szekszárdon élnek a családjukkal. Lányának köszönhetően két aranyos kisfiú – egy hároméves és egy öt hónapos – nagypapája, velük is igyekszik minél több időt eltölteni. Mint mondja, összességében elégedett az életével.