A pékszakma elismert mestere lett

Már hozzátartozik a megyeszékhely arculatához az a kenyeret, péksüteményeket árusító speciális jármű, mely hétköznaponként kiszolgálja az egyre nagyobb vevőkört. A tulajdonos Kászpári Károly tengelici vállalkozó, aki kínálatával alaposan megváltoztatta az addigi vásárlási szokásokat.

– Tengelicen gyerekként mindig ott mentem el Jilling Endre péksége előtt, az onnan kiszűrődő illat igencsak megfogott. Tizennégy éves voltam, amikor péktanulónak álltam, és ebben a pékségben is töltöttem egy inas évet. Pont a napokban jutott eszembe ez, és az a szituáció, amikor éppen egy liszteszsákon ültem, amikor bejött a cég egyik vezetője, és megkérdezte tőlem, hogy szerintem, jó szakmát választottam-e? De meg se várta a válaszomat, folytatta, szerinte jobban jártam volna, ha juhásznak megyek, mert ott egész nap ülhetnék. Nagyon megszeppentem – meséli Kászpári Károly, majd hozzáteszi: – A napokban pályaválasztás előtt álló fiataloknak tartottam előadást, nem figyeltek rám, inkább a mobiljukkal játszottak. Akkor jutott eszembe, mennyit változott a világ és a felnőttek iránti tisztelet is.

Szakmát, tiszteletet, alázatot tanult

A kezdetekről elmesélte, hogy Szekszárdon, Nagydorogon és Tolnán is töltött pár évet, éppen abban az időben, amikor az addigi kis pékségek vezetői visszamentek a nagyüzemekbe. Sok felkészült pékkel találkozott, volt kitől tanulni, nemcsak a szakma alapjait, de a munkához való hozzáállást, alázatot, és a másik iránti tiszteletet is.

Ilyen kitérő után került Tengelicre az akkori mezőgazdasági termelőszövetkezet pékségébe. A hetvenes évek közepén egyre több téesz csinált valamilyen ipari üzemet, a decsi volt ebben az úttörő, a kenyerük még Szekszárdon is sláger lett. A decsiek mintájára alakult meg a tengelici pékség, Kászpári Károly elvállalta a vezetést. Tizenhat emberrel dolgoztak, és még az erőműbe is szállítottak pékárut.

A rendszerváltás után a piac is megváltozott

– Jött a rendszerváltás, gazdasági társaságok jöttek létre, ekkor alakult meg a Frissten Kft. is – mondta Kászpári Károly. Ez sok tulajdonost jelentett eltérő érdekekkel. Felmerült bennem, hogy vagy elmegyek a cégtől, vagy megveszem mindenki üzletrészét. A tagok megértették a problémát, és eladták az üzletrészüket, amit részben hitelből tudtam megvenni. Addigra azonban nagyon sok kis pékség alakult, akik főleg az árak terén versenyeztek egymással. Akadt olyan, aki egyszerűen átverte a vevőit. Az egy kilós kenyér helyett kilencven dekásat készített, eladta ugyanazért az árért, mivel a hozzáadott térfogatnövelő miatt ránézésre nem látszott a különbség.

Teltek a hónapok, Kászpári Károly azzal szembesült, hogy időről időre nem jutott pénz hó elején a saját és a felesége fizetésére. Igaz, senki másnak nem volt adósa. Azzal viszont tisztában volt, hogy ez a helyzet hosszabb távon nem tartható. Azon gondolkodott egész nap, mit csináljon, hogyan tudná a céget kihúzni a gödörből. Eszébe jutott, amikor Németországban (a volt NSZK-ban) jártak, egy autóból árulta a termékeit – sokféle kenyeret, croissant, süteményeket – a pék. Úgy döntött, ő is megpróbálkozik hasonlóval. Brémáig utazott, ott sikerült megvenni egy speciális autót, amit hetekig szépítgettek a feleségével. Már csak az engedélyt kellett megszerezni a szekszárdi önkormányzattól, ami szintén nem volt egyszerű. Az akkori polgármester sokszori megkeresés után, próbaidőre adott ki engedélyt.

Időbe telt, mire a szekszárdiak megszerették az autós pékséget, pedig kovászos kenyereket és több különlegességet is hoztak. Szép lassan megszokták az állandó helyet, a jó minőséget a vásárlók, és ők maguk is mindig jelezték, mit ennének szívesen. Így bővült a kínálat, van magvas, rozsos, teljes kiőrlésű kenyér és péksütemény, különböző tészták, szendvicsek. Még a környező falvakból is jönnek ide vásárolni, a városban élő németek pedig visszajáró vásárlók. A kenyeres autó azóta már háromszor is változott, az igényeknek megfelelően egyre nagyobbra és modernebbre cserélték.

A családnak is szól az elismerés

A család – Károly nevű fia és a felesége – teljes mellszélességgel segíti a vállalkozást, a kitüntetés így nekik is szól. A kisebbik fia, Krisztián más szakmát választott magának, ő a fővárosban él.

Kászpári Károly munkáját a szakma is elismeri, hiszen társelnöke – Baranya, Somogy és Tolna megyében – a Magyar Pékszövetségnek és tagja az országos elnökségnek. Kászpári Károly régóta a pék mestervizsga bizottság elnöke. 2015-ben átvehette az Aranyperec díjat. A nemzeti agrárkamara Tolna megyei küldötte, az élelmiszer-feldolgozók osztályának vezetője.

Mint mondta, évekig a nyomott árak okoztak gondot az ágazatban, hiszen politikai kérdést csináltak abból, hogy hazánkban a kenyér nagyon olcsó legyen. Ez viszont padlóra küldött rengeteg vállalkozást, mondta Kászpári Károly. Ebben áttörést hozott az elmúlt két év, a vásárlók is megértették azt, hogy a minőségi árut nem lehet olcsón előállítani. Jelenleg a munkaerőhiány az, ami a legnagyobb gondot okozza a szakmán belül.

Mozgalmas évtizedek vannak mögötte

Kászpári Károly 1954-ben született Uzdon, 1962-ben költözött a családjával Tengelicre. 1993-ban a privatizációs időszak kezdetekor jött létre a Frissten Kft., melynek egyik résztulajdonosa lett. 2003-ban kivásárolta a céget, és felépítette azzá, amivé mostanra vált. Évekig volt a helyi önkormányzati testület tagja, idén viszont már nem indult képviselőjelöltnek sem. Az idejét, a figyelmét inkább a családjára és a vállalkozására fordítja. Évtizedeken keresztül volt egy nagy „szerelme”, ez pedig az amatőr filmezés. Nagy lokálpatrióta lévén a nyolcvanas évek közepétől szinte minden fontosabb eseményt – tsz közgyűlés, nőnap, falunap, stb. – megörökített. Csináltak egy falutévét is, itt rendszeresen vállalt operatőri feladatokat. Az esti mesét a tengelici gyerekek mesélték és játszották el egymásnak. Ma már ennek is vége, megváltoztak az igények.