Egy ezerkétszáz esztendős hajót őriznek a viking múzeumban

A legtöbb természeti szépséget Norvégiában láthatjuk, véli Kedves Ágnes. Norvégia három és félszer nagyobb, mint Magyarország. Olyan, mint egy újhagyma. Ebben a nagy területű országban ötmillióan élnek. Nem csoda, mert az ország területének mintegy kétharmadát-háromnegyedét a Skandináv-hegység foglalja el, teljesen kopár, terméketlen.

Norvégia nagyon szegény volt évszázadokon keresztül. Azt mondják, egyik nap krumplit ettek hallal, másik nap halat krumplival. Nem volt termőföldjük. Az 1960-as években megtalálták a kőolaj-lelőhelyeket. 1970-től megindult ezek kiaknázása – azóta gazdagodnak. Utakat, hidakat, alagutakat építenek, egész városrészeket húznak fel.

Ha Norvégiában autózunk, birkaveszély-táblákkal sűrűn találkozhatunk; a fennsíkokon semmi más nincs, csak a juhok, de azok akárhol felbukkanhatnak. Néha még a forgalom is leáll, ha egy birka fekszik az úton, és nem hajlandó onnan elmenni. Jávorszarvas-, síelő- és görsíelőveszély-tábla is előfordul. A norvégok meg a síelés szorosan összetartoznak.

A fennsíkokon körülbelül tizenkét méter hó esik le egy tél alatt. Elkezd olvadni májusban, de júniusra még nem olvad el. Ahogy olvad, összefolyik a sok víz, és zubogó patakok jönnek létre. A mesterségesen kialakított tavak arra szolgálnak, hogy összegyűjtsék a vizet a hegyek gyomrában rejlő vízerőművekbe. A sziklába vájt, négy-hat kilométeres, egysávos alagutakban ha szembejön egy busz, tolathatunk pár kilométert. Rengeteg itt a vízesés. A fjord norvég eredetű szó: gleccserfolyam által kivágott, magas hegyekkel övezett, tenger által elárasztott teknővölgy. Az előadó felemlítette azokat a picike településeket, melyek régen teljesen el voltak vágva a világtól, de ahova a hajó kiköthet. Edvard Grieget, a leghíresebb norvég zeneszerzőt is a norvég táj ihlette meg.

Június 24-e, Szent Iván éjszakája a legnagyobb ünnepük, viking korba visszanyúló népünnep, mikor beöltöznek népviseletbe vagy csak koszorút helyeznek hajukba, a máglyát megrakják, körbetáncolják. Hivatalosan nem ünnepnap, de senki nem megy dolgozni előtte való nap és másnap sem. Szent Iván éjszakáján mindent szabad csinálni, leginkább inni.

Bergen volt a régi főváros, amelyet hét domb vesz körül. A fjordok kapujának meg az esernyők városának is hívják. Bergennek van egy erődje, és vannak bálnavadászhajói. A norvégok ugyan nagy természet- és állatvédők, de a bálnavadászatról nem mondanak le. A saját felségterületen ragaszkodnak hozzá, mert ez náluk hagyomány. A halpiacon bálnahús is kapható.

A norvég óvodásokat rendszeresen kiviszik a szabadba, sőt a babakocsikat is kitolják mínusz tíz fokban is, mert kitapasztalták, hogy mivel kell bekenni a gyerekek arcát a hideg ellen, és hogy a gyapjúruha a legmelegebb. A pénteki nap az iskolában, óvodában mindig a szabadban zajlik, ilyenkor kirándulnak. Az érdekes, izgalmas, kalandos iskolában hisznek, megtanítanak tüzet rakni, erdei növényeket találni, elkészíteni, megenni. Házi feladatokat nem is adnak a diákoknak.

Oslo a mai főváros. Itt adják át évente a Nobel-békedíjat. Mikor Alfred Nobel megalapította ezt a kitüntetést, Norvégia még Svédországhoz tartozott, és Nobel azt mondta, hogy négy Stockholmban átadandó díj mellett egyet Oslóban adjanak át.

A viking hajók múzeumában ezerkétszáz éves hajót is láthatunk, ez a legépebben megmaradt ősi viking hajó a világon. Azért tudott megmaradni, mert földhalommal borították, temetkezési hajó volt, és valamikor az 1900-as évek elején találták meg. A kilencedik és a tizenegyedik század közt a vikingek behajózták egész Európát, mindenkit félelemben tartottak, és a hajóikkal eljutottak Izlandra, Grönlandra és Amerikába. Sok túlvilágra szánt ajándéktárgy volt a hajón, ezeket vitrinekben állították ki; innét tudjuk, hogyan is éltek a vikingek, milyen díszesen kifaragtak, megmunkáltak mindent.

Norvégiára vonatkozóan olykor elhangzik a trollok földje kifejezés: mert bizonyos norvég tájakon érezzük, hogy a természet hatalmas, félelmetes, és mi csupán törpék vagyunk benne. A trollok mítosza minden skandináv országban megtalálható. Természetfölötti erővel rendelkező lények, hatalmas orral, szemmel, szájjal, mindennel, de köztük is akadnak kisebbek, nagyobbak, férfiak, nők, egész trollcsaládok. Barlangokban, hegyek között, erdőben élnek. És fő tulajdonságuk, hogy trollkodnak, vagyis gonoszkodnak; borsot törnek az ember orra alá. Leginkább Norvégiára jellemzőek, az ország jelképévé váltak. Van Trollok útja, trollok nyelve, trollok földje, minden a trollokról szól. Norvégiából nem is lehet hazajönni úgy, hogy ne vegyünk egy pár trollt – számolt be élményeiről Kedves Ágnes, Skandinávia – királyi palotáktól a trollok földjéig című előadásában a Magyar Földrajzi Társaság Duna-völgyi Osztály rendezvényén.

Borítóképünkön: Nemzetközi nap egy norvég iskolában. A gyerekek megismerhetik más országok szokásait, sőt, jellegzetes ételeiket is megkóstolhatják