Észre kell venni a szükséget, de segíteni észrevétlenül kell

Sebestyén Lajos hetvenhat évesen is rendkívül tevékeny. Elmesélte, hogy negyvenhat év és százkilencvenhat nap munka után ment nyugdíjba, továbbá, hogy pénteken nyugállományba vonult, de hétfőn már tudta, mit fog csinálni. A kötelezőre egy évet ráhúzott Bonyhádon a polgármesteri hivatal műszaki osztályvezetőjeként, mivel olyan nagy beruházások futottak, amelyeket mindenképpen szeretett volna végigvinni. És azóta is dolgozik, például vagy tíz önkormányzatnak és a Pécsi Egyházmegyének.

Járja Tolnát és időnként Baranyát. És mivel szeretne valamit visszaadni azoknak a településeknek, ahol kapott, lényegében mindenhol, ahova munkája miatt elvetette jó sorsa, támogatott valamilyen rendezvényt, egyesületet. És mivel édesanyjától nemcsak azt a vezérlőelvet örökölte, hogy fontos észrevenni, ha valaki segítségre szorul, hanem azt is megtanulta, hogy segíteni tulajdonképpen láthatatlanul, a háttérbe húzódva is lehet, bizonyos dolgokról most először beszélt.

Például arról, amikor a kakasdi Sebestyén Ádám Székely Társulat, amelyhez ezer szállal kötődik, közgyűlést tartott, és elhangzott, hogy egy zebegényi fesztiválra utaznának, de nincs rá pénzük. Másnap Sebestyén Lajos elutalta a szükséges összeget. Volt, hogy a székely disznóvágásra a két sertést vette meg, máskor a zenekart fizette ki. Mindeközben nem gondolta, hogy ez akár egy szót is érdemel. Ahogy fogalmazott: „tisztelt bíróság, nem tehetek róla”.

De nem csak anyagiakkal segít. Ha kellett, fuvarozta a csapatot, például annak idején Kelemen Emma néprajzi táboraiba, és mérnöki tervező tudását is többször felajánlotta már. Mostanság pedig egyre többet fotóz Kakasd eseményein.

– Eleinte amikor fényképezőgéppel jelentem meg valahol, tartottam attól, mit szólnak ehhez mások. Ehhez képest most már igénylik a kakasdiak, hogy rajta legyenek a képeken, meg is kérdezik, hogy lefotóztam-e már őket. Sokféle rendezvényre hívnak, nem csak a székely társulatéra, amelynek magam sem tudom, mióta vagyok tagja. Ugyanakkor csak úgy nem állítok be sehova – mondta.

Kiderült, Sebestyén Ádám édesapja első unokatestvére volt, és igen sokat tett a bukovinai székelyek kultúrájának megmaradásáért. És mivel családtagjai e csoport szervezői, életének aktív részesei voltak, Sebestyén Lajos óhatatlanul szintén a társulat tagjává, támogatójává vált. Igaz, habitusából is ez adódik.

Ami pedig a neveltetést illeti, édesanyja szintén igyekezett észrevenni a szükséget. Mindezt úgy, hogy a segítség ne legyen megalázó, inkább természetes, szinte észrevehetetlen mozzanat. Talán azért, mert ő maga is sokat szenvedett. Bukovinai székelyként huszonegy évesen egy hónapos gyerekkel költözött Bácskába. Sebestyén Lajos már ott született, ám ezt frontra küldött, huszonkilenc éves édesapja nem érhette meg. Édesanyja huszonnégy esztendősen két kicsi gyerekkel és testvére gyermekével, akit aztán ő nevelt fel, menekülni kényszerült, előbb Zalába, majd vissza a Völgységbe.

Kakasdon úgy tűnt, jó helyen vannak, erre jött a Rákosi-rendszer. A földek így keveset hoztak, viszont a fiatal nő megtanult varrni, és kiderült, hogy kifejezetten tehetséges. A fél falunak ő varrta a női ruhákat, aztán székely viseleteket is készített, sőt, még a Pécsi Nemzeti Színháznak is varrt. Mindig énekelt, kiderült azért, hogy ne aludjon el. A családnak a nehézségek ellenére sok öröme volt az életben, az édesanya társra is talált, aki csodálatos nevelőapja lett a gyerekeknek.

Sebestyén Lajosnak is sikerült tovább adnia az örökölt szemléletet, mint mondja, lánya és fia szintén nem csukott szemmel jár a világban. Ehhez kellett az a biztos hátország, amelyet a feleségem teremtett meg otthon. Anélkül ma aligha beszélhetnénk erről.

Úgy látszik, lesz utánpótlás

A Sebestyén Ádám Székely Társulat az első olyan szervezet volt a megyében, amely a bukovinai székelyeket tömörítette. 1972-ben már a Szekszárdi Szüreti Napok felvonulásán is részt vettek. A névadó gyűjtéseit tartalmazó kötetet ma is használják, az eredeti guzsalyas, a leánykérés vagy betlehemes nem ment feledésbe. Sebestyén Lajos szerint sokak által irigyelt állapot van Kakasdon, hiszen a községben mindig történik valami hasznos és jó. A székelyek mellett a svábok és a felvidékiek is őrzik hagyományaikat, ebbe pedig a nemrégiben betelepültek is bekapcsolódnak.

Nagy előny, hogy Kakasdon táncpedagógus végez székely táncoktatást, amely óvodában kezdődik és nyolcadik osztályig tart. Ez pedig reményt ad, hogy továbbra is lesz utánpótlás. A társulat olyan eseményeit pedig, mint a mesemondó versenyt, a szóló- és táncversenyt, ma már a székely szövetség programjában szerepel.

Borítóképünkön: Sebestyén Lajos Potápi Árpád János államtitkártól vette át az elismerést