Harmadszor irányította a Costa Rica-i felföldön a kávébetakarítást

Bár Costa Rica trópusi ország, a nap heve a mintegy 1450-1550 méter magasságban – ahol az ültetvény elterül – úgy 24-25 Celsius fokra melegítette fel a levegőt. Tehát nem kellett megküzdeni a kemence forróságával.

– A héthektáros termőterületen nagyjából ötvenötezer kávécserje található – adott képet a helyszínről Tóth Sándor. – Jómagam irányítottam a szüretet, valamint későbbi, kapcsolódó munkákat is. Naponta mintegy húsz munkással dolgoztam, valamennyien kézzel szedegették, egyesével lecsipkedve és kosárba rakva az úgynevezett kávécseresznyeszemeket. Ezeket a bogyókat a kosarakból nagy zsákokba öntötték.

A betakarítást legfeljebb csak átmenetileg hátráltatja néhány ízeltlábú, avagy csúszómászó. Ilyenkor, azaz a száraz évszakban a moszkitók nem okoznak gondot. Egy apró fekete bogár viszont a csípéseivel képes kisebb-nagyobb kellemetlenségeket okozni. Tóth Sándor két kígyós élménnyel is gyarapodott. Az első, egy veszélyes mérges kígyó rossz helyen volt rossz időben, a szüretelők agyoncsapták. A másik, az előzőnél jóval kisebb hüllő megpróbált bemászni a telepre, de a munkások időben kitessékelték. Az egyik férfit azonban megszúrta egy alacrán, egy helyi skorpiófajta, szemmel láthatóan komoly fájdalmakat okozva.

Tóth Sándor nemcsak együtt dolgozott, hanem szabad idejében együtt is élt a helybeliekkel. – Érdekes módon van fogalmuk a magyarokról, a húngarókról, ahogyan neveznek bennünket – adta közre megfigyelését. – Romantikus lélekkel viszonyulnak az európaiakhoz, miközben ez a viszony jóval gyengébb az amerikaiakkal – az Egyesült Államok lakóival – szemben. Tehát európaiként, magyarként kellő tekintéllyel rendelkeztem, és ezért nem kellett különösebben megdolgoznom.

A helyi konyha nem igazán kifinomult. Mindennek az alapja a fekete bab és a sült rizs. A rizs, bab, hagyma, piros paprika és koriander vegyítésével készül a gallo pinto, a tamales pedig kukoricaliszt, víz és disznózsír keverékéből áll. Ezeket az ételeket főleg sörrel, illetve forrásvízzel öblítik le.

– Betakarítás után megtörtént a fermentálás, majd ezután következett a szárítás – sorolta a munkafolyamatokat Tóth Sándor. – A nedvességtartalmat tíz százalék alá kell szorítani, hogy tárolható és szállítható legyen a kávébabmennyiség. Ezt követően már csak a hántolás, tisztítás, osztályozás és válogatás van hátra. A konténerbe rakott kávé az ilyenkor kötelező egészségügyi vizsgálat után megérkezik Európába, illetve Magyarországra, Szekszárdra.

S még egy fontos adalék, illetve kimagasló, friss eredmény: az a marmelade típusú kávé, melynek fermentációs technológiája Tóth Sándor és kollégái nevéhez fűződik, a Spanyolországban rendezett baristabajnokságon első helyezést ért el.

Drágább a fekete

A kávé őshazája eredetileg Kelet-Afrika, azon belül Etiópia volt. Később hatalmas ültetvények alakultak ki Brazíliában, máig ez az ország vezet kávétermesztésben. Másodiknak Vietnám jött fel, a harmadik pedig Kolumbia.

A Costa Ricában, a Cirri mellett szüretelt kávé remek minőségű. Természetesen fogyasztják is errefelé. De aki azt gondolná, hogy itt olcsóbb egy csésze fekete, mint nálunk, az téved. Egy eszpresszó kávé átszámolva hozzávetőlegesen kilencszáz forintba kerül. Az átlagkereset nem magasabb a magyar átlaghoz képest. Viszont egy fillért sem kell fűtésre, hőszigetelésre, avagy meleg ruhákra költeni. A banán pedig ott lóg a fákon, csak le kell szakasztani.

– Nehezen értették, hogy mi, európaiak miért dolgozunk ilyen sokat, miért nem pihenünk annyit, mint ők – mondta Tóth Sándor. – Elmagyaráztam, hogy nálunk négy évszak váltogatja egymást. Mindegyik megköveteli a maga tartós munkafolyamatait, ha el akarjuk kerülni a nélkülözést. Nem engedhetjük át magunkat a Közép-Amerikában is általános mañana, azaz a majd holnap mentalitásának.