Kis társulat, jól megy a munka, mert nincsenek szekértáborok

– Mit jelent az, hogy zsebszínház?

– Azt, hogy akár kisfalvakba is kivihető az előadás – mondja Boglári Tamás. – Most A bátor szabócskát játsszuk Paula Donnerrel, de egyedül is sokfelé járok fellépni. A megyei könyvtár szervez nekem kiskönyvtárakba bábelőadásokat, Alsónyéktől Felsőnyékig. Ezek magyar nyelvűek. Néha még a Bóbitában is játszom. Ott tíz évet töltöttem. Pécsről kerültem Szekszárdra, 2014-ben. A Német Színházban a legtöbb előadásom nem bábos, hanem normál színészi feladat. De alapvetően a „gyerekfronton” harcolok.

– Ehhez milyen végzettség kell?

– Bábszínész vagyok, színpadi mozgást is tanultunk persze, mert nemcsak paraván mögött dolgozunk. Nem vagyok egy magas, hangos, jóképű fickó, ezért állnak hozzám közelebb a bábszínészi feladatok. Ettől függetlenül normál szerepekben is megállom a helyemet.

– Egy nagyobb helyről, Pécsről, miért jön el valaki egy kisebbre?

– A Nagy Lajos Gimnáziumban érettségiztem, sok szekszárdi és tolnai diáktárssal együtt. Ezek mind rendes srácok, jó haverok voltak. Az egyik nővérem mözsi kántor; ez is sokat nyomott a latba. De főleg az új munkalehetőség vonzott. A táj szépsége is lenyűgöző. Sok a zöld felület. Gyakran kijárok a fák közé szöveget tanulni. Pécsen is van zöld, de itt számomra barátságosabb a közeg.

– Mert?

– Azt szoktuk mondani, hogy Pécs egy zárt világ. Még a Mecsek is takarja Budapest felől nézve. Szekszárd nyitottabb, bár ez is távol van a fővárosi színházi élettől. Pestről nem jönnek ide bennünket nézni, pedig, esetenként külföldről hozott rendezőkkel, világszínvonalú produkciók készülnek. Nemrég ment a nívójában, világképben, művészi koncepciójában egyaránt remek Macbeth, mely megállta volna a helyét Amsterdamban, Párizsban, New Yorkban és Hongkongban is. Itt azonban egy zárvány maradt, amit nem tudtunk kijátszani, hat-hét előadásra mutatkozott igény. Szerencsére a Nemzeti Színházban is be tudtuk mutatni, nagy sikerrel. Jó ez, hogy évente többször játszhatunk ott, ahogy más nemzetiségi színházak is.

– Ilyen kiváló rendezők idehozhatók, megfizethetők?

– Igen, mert nem a pénzért jönnek, hanem azért, mert szabadon alkothatnak, szinte laboratóriumi körülmények között. Ez egy kis társulat, nincsenek ellenségeskedések, nincsenek szekértáborok, a munkára lehet fókuszálni. A színészek itt laknak, itt étkeznek, itt dolgoznak. Olyanok vagyunk, mint egy nagycsalád. Nekem ez tetszik. Kell egy jó csapat, ami itt adott.

– Hogyan tovább?

– Szeretnék még bábelőadásokat létrehozni, melyekkel kistelepülésekre elmehetek. És szeretnék a nagyszínpadon is helytállni. Jól érzem magam a Német Színházban, nem akarok továbbállni. A bábozáshoz nem kell intézmény. Ahhoz ott a két kezem, s ha van egy pár fadarab meg textil, máris jó dolgok készíthetők. Viszont az „élő színészes” darabok színre viteléhez jó, ha van állandó társulat, biztos bázisul szolgáló színház. Biztatóak az idei kilátások: testhezálló feladatok, egy nekem megfelelő léptékű élettérben.

– Mi jelent sikert, örömet?

– A taps mindenképpen. De nagy öröm az a pici csend is, ami a darab végén beáll a taps előtt. Abból érzem, hogy hatott a játékom.

A gyerekek német nyelvtanulását is segíti

Boglári Tamás 1980-ban született Pécsen. Nagycsaládban nőtt fel, három nővére és egy bátyja van. A Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett 1998-ban. Azt követően a PTE magyar szakára járt, de nem fejezte be. Némi útkeresés után, 2004-ben a Bóbita Bábszínházban kezdett dolgozni, s közben, 2006-ban megszerezte a bábszínész végzettséget a Magyar Művelődési Intézetben. Tíz évet töltött a Bóbitánál, majd 2014-ben a szekszárdi Német Színházhoz szerződött. Ugyanabban az évben házasodott meg, feleségével Tolnára költözött; egy gyermekük van.

Bábos és nem bábos, német és magyar nyelvű előadások szereplője, esetenként rendezője. A német bábszínházi produkciók nem titkolt célja a nyelvtanulás segítése. A közönség nyelvtudásától függően iktat be több-kevesebb magyar szöveget a műsorba. Nemcsak az anyaszínházban lép fel, hanem a kisfalvaktól a Nemzeti Színházig számos helyen vendégszerepel.