Megállítható lenne a fehér gólya állományának csökkenése

Elkészült a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület országos fehér gólya felmérésének összesítése, amelyet 1941 óta ötévenként elkészítenek. Az eredmények alapján idén tavasszal már csak 4000 párt várhattunk haza, ami 22 százalékos csökkenést jelez az elmúlt évtizedekben 4800-5500 pár körül stabilizálódott állományhoz képest.

A felmérés során 7376 fészkelőhelyet ellenőriztek, és 2952 fiókát nevelő és 588 valamilyen ok miatt sikertelen költésű gólyapár regisztráltak 2019 nyarán hazánkban. Emellett 82 pár nélküli madarat és az 1396 lakatlan fészket is számba vettek. A csökkenés főként a Dunántúlon jellemző, ahol az elmúlt húsz évben sokfelé megfeleződött a párok száma. A felmérés adataiból kiderül, hogy Tolna megyében a Tamási Járásban a legnagyobb a fehér gólyapárok sűrűsége, ott száz négyzetkilométerenként 3 és 6 között alakult az előfordulásuk, míg a többi járásban ez a mutató 0 és 3 közötti. Ami a költési sikert illeti, megyénkben a fészkenkénti átlagos fiókaszám 2,03 volt az elmúlt évben, ami megközelíti az országos 2,3-s átlagot. Ez alapján tavaly 8500-9000 kis gólya repült ki, ám közülük több tucatnyi már az első napokban áramütés áldozatául esett, illetve az időjárás szeszélyei és a táplálékhiány miatt is megtizedelődik az állomány, mire 3-5 éves korukban visszatérnek fészket foglalni.

A gólyák eredetileg nagy fákon költhettek, onnan költöztek át a zsúp- és nádtetős épületekre, valamint a kazlakra. Ezek eltűnésével kényszerből választották a villanyoszlopokat, és ez a váltás is állománycsökkenéssel járt a XX. század közepén. Az 1940-es években a mai Magyarország területén 15-16 ezer pár fehér gólya költött. A második világháború utánra ez felére csökkent, majd az 1960-as évek végéig folytatódó visszaesés után több évtizedre 5000 pár körül stabilizálódott a párok száma.

Napjainkban az állománycsökkenés általánosnak tekinthető az alapvetően Európában fészkelő fehér gólya teljes elterjedési területén. Ennek okai között szerepel a nagyüzemi mezőgazdaság élőhely átalakítása és a vegyszerhasználat, az elektromos áramütés okozta jelentős mértékű elhullás, a Mediterráneumban zajló tömeges lelövés, továbbá a klímaváltozás okozta szárazodás, a táplálkozóhelyek méretének és minőségének csökkenése. Az állománycsökkenését ezen okok visszaszorításával, valamint az üde, nedves gyepek megőrzésével és természetbarát kezelésével, legeltetésével lehet megállítani.

Május a döntő

Nagy Sándor, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Dombóvári Helyi Csoportjának titkára elmondta, hogy a kilencvenes években, a délszláv háború idején 190 fehér gólyapár költött Tolna megyében, az utóbbi években viszont 120 alatti a számuk. Hozzátette, hogy míg korábban Báta és Bogyiszló voltak a kiemelkedően magas számú gólyás falvak, addig napjainkban például Szakályban, Belecskán vannak jelen nagy számban a fehér gólyák.

A csökkenés oka lehet Nagy Sándor szerint a rossz szaporulat. A csapadékos, hideg május nem kedvezett az utóbbi években a madaraknak, hiszen ha a szülők elmentek táplálékért, a fiókák megfáztak, ha viszont maradtak, akkor a táplálékhiány okozott pusztulást. Az idei szaporulat ezekben a hetekben kel ki, az hogy mit hoz számukra az idei május, még kérdés. A számukat a nyár folyamán mérik fel a megyében – tette hozzá a madarász.

Mint mondta, azt is tehetetlenül figyelik a magyar szakemberek, hogy míg itthon rengeteget áldozunk a gólyák megmentésére, addig vonulásuk során keleten százszámra lövik le őket.