Minden sorscsapás után képes a nemzet felállni

Június 4-e egyrészt a nemzeti összetartozás napja, másrészt centenáriuma a trianoni békediktátumnak. A történelemben ilyen módon még egyetlen országot sem csonkítottak meg. Ez önmagában is tragédiát jelentett. Ugyanakkor tartósan rányomta bélyegét az elkövetkező száz esztendőben újabb nehéz időket elviselni kénytelen magyarság sorsára. A huszadik században később is jelentős veszteségeket szenvedtünk, de minden sorscsapás ellenére mi, magyarok fel tudtunk állni. Máig itt vagyunk, és ma is a legnagyobb nemzete vagyunk a Kárpát-medencének – jelentette ki az alsónánai megemlékezésen elhangzott beszédében Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár.

A harangszó évszázadok óta jelenti egy közösség lelkiségét, figyelmeztet örömre, csöndes főhajtásra, jelen van egész életünkben – fogalmazott Ács Rezső, Szekszárd polgármestere abban az emlékező beszédében, amelyet a „...de törve nem” című összeállítással együtt a Babits kulturális központ Facebook-oldalán és a Tolnatáj Televízióban kísérhettek figyelemmel az érdeklődők. A polgármester hozzátette, 1920. június 4-én Magyarországot egyetlen hatalmas harangzúgás töltötte be, amely a hatalmas gyászt adta hírül. Az egészben igazán felfoghatatlan az a tragédia, hogy a magyarság egyharmada rekedt kívül a határokon, sorompókat vertek rokonok, barátok, szerelmesek közé. Ugyan békeszerződést említünk, ám Ács Rezső szerint kérdés, hogy lehet-e ott békéről beszélni, ahol hárommillió ember sorsa mellékes, ahol a győztes gazdasági érdekei előbbre valók.

A megyeszékhelyen reggel kilenc órakor egy másik megemlékezés is volt, amelyet az önkormányzat, a kulturális központ, valamint a nemzetőrség hagyományőrzői és a honvéd hagyományőrzők ifjúsági tagozata szervezett. Az ünnepség a történelmi zászlók bevonulásával, a himnusszal és a székely himnusz lejátszásával kezdődött. Beszédet Sefcsik Zoltán evangélikus lelkész mondott. Arról beszélt, hogy minket, magyarokat százféle szál köt össze, ezek közül kettőt emelt ki. Az egyik a nyelv, amelynek minden finomságát értjük, a másik, talán kevésbé nyilvánvaló pedig a mi keresztény kultúránk.

Dr. Horváth Kálmán kormánymegbízott a 16 óra 32 perckor felzúgó száz másodperces harangzúgást követően helyezte el a Tolna Megyei Kormányhivatal koszorúját a Béla király téren az Országzászlónál. A megjelentek egy szál virágot helyeztek el az emlékműnél, és imádkoztak.

A Szekszárdi SZC Ady Endre Szakképző Iskolájának udvarán felavatták Király László művész tanár Nyugati szél 1920-2020 című domborművét. Ez az esemény a zárása volt a Trianon 100 emlékévnek, amely sorozatot Orbánné Tolnai Zsuzsanna történelemtanár hívott életre. Elmondta, száz éve egy nemzet szétszakadt, hárommillió magyar kárhoztatott arra a sorsra, hogy foggal, körömmel küzdjön nyelvéért, identitásáért. Itthon pedig előbb mély gyásszal, majd közönnyel szemléltük a történéseket. Pedig a feladatunk az, hogy közösséget vállaljuk egymással. A domborművet készítője és Dömötör Csaba, az intézmény kancellárja leplezte le.

– Száz éve, hogy aláírták a trianoni békediktátumot. Azt a szerződést, melyben sosem jelent meg a két fél egyenlősége. Ezzel olyan veszteséget mértek ránk, mely a világtörténelmében a mai napig szinte egyedülálló – kezdte beszédét Szabó Péter, Paks polgármestere. Mint mondta, többek lettünk azzal a tapasztalattal, hogy mindig legyünk éberek és bátrak. Aztán azzal is, hogy kritikus időkben megtanultunk összefogni és fegyelmezettek lenni. Harmadszor pedig azzal a felelősséggel, amely az emlékezés kötelességét rója ránk. – Kötelességünk átadni a tényeket és az igazságot minden felnövekvő, ránk bízott nemzedék számára ugyanúgy, mint a remény, az összefogás és az országhatárokon átívelő nemzeti összetartozás erőt és büszkeséget adó lelkét – zárta szavait.

Süli János pedig a következőket írta közösségi oldalán: „TRIANON! Nemzeti gyászunk! Ahol országunk kétharmadával fizettünk! Igazságtalanul! Mások félelmei miatt! Trianon, amely határainkon túlra zárta testvéreinket, családjaink egy részét, s nekünk hagyva egy megcsonkítva körberajzolt országot! Személyes és kollektív örök emlékezet! Ez Trianon, amelynek minden betűje örökké éget minden magyart. Érzelemdús gyötrelem, amely generációról generációra változik, de a lényege ott, legbelül megmarad.”

Bátaszéken csütörtökön este fél hétkor kezdődött az Emlékezések Parkjában a megemlékezés a trianoni emlékműnél, ahol a járványhelyzetre való tekintettel rövid, szolid városi megemlékezést tartottak. Csötönyi László, a helyi művelődési ház igazgatója készített egy rövid történelmi áttekintést a nemzet fájdalmáról, majd a történelmi egyházak – református és a katolikus – képviselői mondtak imát a szétszakított magyarságért.

Tamásiban Porga Ferenc polgármester beszédében elhangzott, meggyőződése, hogy egy határozott nemzeti politikát képviselő, erkölcsileg erős, öntudatos Magyarországot nem ért volna ekkora veszteség, ezzel együtt nem lehet felmenteni a döntéshozó nagyhatalmakat. Száz évvel Trianon után is van feladatunk és van felelősségünk. Immár tíz éve olyan kormánya van Magyarországnak, amely „öntudatos nemzetpolitikát folytat”, tettekkel is bizonyítja a nemzet iránti elkötelezettségét és bátran kiáll a határon túli magyarság védelmében.

Szaka Gyula, Gyönk polgármestere is történelmi visszatekintést tett beszédében, emlékezve az 1919-es békekonferenciára, amikor a Gróf Apponyi Albert által vezetett delegáció megfelelően felkészülve, térképek, érvek, tények sokaságával érkezett meg Párizsba. Hiába. A polgármester kijelentette azonban, hogy Muhi, Mohács, Világos után Trianonnak sem sikerült tartósan térdre kényszeríteni hazánkat.

Dunaszentgyörgyön emlékművet avattak ma. Az alkotás Régi Zoltán kádármester munkája, talapzatát pedig a képviselő-testület férfi tagjai készítették. – Ha ránézünk, emlékeztessen arra, hogy bár a határok elválasztanak bennünket nemzettársainktól, mégis mind egyek vagyunk – hangsúlyozta Kirnyákné Balogh Mária polgármester. Az emlékművet Rácz József református esperes áldotta meg. De mint mondta, nem a tárgyra, hanem az emberekre kér áldást. Az alkotóra, az emlékezőkre, és azokra, akik sohasem adták fel. Ezt követően a település híres szülötte, a 91 éves dr. Csók Sándor mondott köszöntőt. Kiemelte, hogy a magyar katonák hősök voltak, de az országot nagy csapás érte, bár a magyar nép mindent megtett azért, hogy enyhítse a fájdalmat. – Magyarország nem csak volt, hanem lesz – mondta végül.

Bogyiszlón is méltóképpen megemlékeztek Trianon százéves évfordulójáról. A programsor zárásaként a református templom előtti kis téren meggyújtották az összetartozás tüzét is.

Borítókép: Potápi Árpád János Kollár Lászlóval és Nagy Csaba fafaragóval közösen leplezte le az emlékművet