Árván maradt négy gyerek, de még sincsenek egyedül

A falu központjában találkozunk László Józseffel, a roma nemzetiségi önkormányzat elnökével. Ő vezet el bennünket a Buzás gyerekek házához. A három fiatal, a tizenhat éves Zoli, a tizennégy éves Ketrin és a tíz éves Ricsi épp az udvaron tölti az idejét. Meglepi őket az érkezésünk, de szívélyesen fogadnak bennünket, beinvitálnak omladozó, ugyanakkor rendben tartott otthonukba. Végül a kellemes idő okán úgy döntünk, az udvaron ülünk le beszélgetni.

A legidősebb testvér, Evelin, aki a napokban tölti be a tizen­nyolcadik életévét és párja, a huszonhárom éves Adrián inkább a házban maradnak. Később sem jönnek ki, nem akarnak szerepelni. A gyerekek azt mondják, szokatlan ez a nagy érdeklődés, ami feléjük irányul, és jobban örülnének, ha nem lenne benne részük, hiszen az azt jelentené, hogy még él az édesapjuk. A juhászként dolgozó férfinál tavaly decemberben diagnosztizáltak tüdőrákot, április végén pedig elhunyt. Édesanyjukat már 2015-ben elveszítették a gyerekek.

Apjuk halála után az önkormányzat és a nemzetiségi önkormányzat segített nekik a temetés költségeiben, hiszen nem volt félretett pénzük, mindig is szűkösen éltek. Közüzemi tartozásuk viszont nincs. Abban, hogy a gyerekeket nem kellett elhelyezni sehol, nagy szerepet vállalt Mérei Melinda polgármester, a faluvezetés és a családsegítő – hangsúlyozta László József. A gyám Adrián lett, így ő és Zoli lettek a kenyérkeresők a családban. A tizenhat éves fiú kőműves mellett segédmunkás. Az idő alatt is eljárt dolgozni, amíg a járvány miatt nem ment iskolába, de nem hanyagolta el a tanulást sem. Mezőgazdásznak készül, és otthon is tartanak állatokat, jelenleg két malacot. Korábban voltak libák is, de nemrégiben róka garázdálkodott az udvarban, ezért a megmaradtakat inkább levágták.

Ketrin és Ricsi postán kapták az iskolából a feladatokat, és úgy is küldték vissza. A tanulásban az idősebb testvérek segítettek a kisebbeknek, most a nyári szünetben pedig sokat játszanak. Ketrin azt mondja, emellett takarítani szokott, és legtöbbször ő főz. Nem véletlenül, ugyanis szakács szeretne lenni.

Rossz állapotok

A család leghőbb vágya viszont az, hogy jobb körülmények között élhessenek. A ház, amiben élnek, roppant rossz állapotban van, és nemrégiben egy csőtörés tovább rontott a helyzeten. Több millió forintot kellene költeniük a lassan életveszélyessé váló ház rendbetételére. Ennyi pénz megtakarítására azonban esélyük sincs.

Segítőik felvették a kapcsolatot Süli János miniszterrel, a megyei önkormányzattal és az országos roma önkormányzattal is, és mindenütt pozitívan fogadták a megkeresést. A polgármester, a faluvezetés, a roma nemzetiségi önkormányzat és a családsegítő is a gyerekek mellett van, és sokaktól kaptak máshonnan is anyagi és tárgyi segítséget, amiért nagyon hálásak.

Borítókép: László József és a három fiatalabb Buzás gyerek: a tizenhat éves Zoli, a tíz éves Ricsi és a tizennégy éves Ketrin