régészet

2020.09.03. 17:30

Még egy titokkal kevesebb van már a tihanyi alapítólevélben

A bonyhádi mészbetétes edények, a tihanyi apátsági alapítólevél, a regölyi edényekre karcolt grafémák. Érdekes témákkal foglalkozik, kutat és publikál az ismert szekszárdi régész, dr. Szabó Géza. Már 1970 óta kalandozik a megye, az ország, a Kárpát-medence múltjában.

Wessely Gábor

Az egykori életre az egykori halálból – a temetkezési helyek feltárásával – következtetnek a régészek. Dr. Szabó Géza ásatásai, szakfelügyelői munkája és keleti tanulmányútjai során rengeteg tapasztalatot gyűjtött az elmúlt évtizedekben. A szekszárdi régész hangsúlyozza, hogy ebben a szakmában ritkán van olyan, hogy valami teljes bizonyossággal kijelenthető – hiszen nem voltunk ott a több ezer évvel ezelőtti eseményeknél. Arra kell törekedni, hogy nagy bizonyossággal kijelenthető kutatási eredmények publikálása történjen.

Több mindenen dolgozik párhuzamosan. Az egyik izgalmas téma a bonyhádi mészbetétes edények rejtélye. Az ottani biogázüzem építését megelőző régészeti feltárás során, több mint tíz évvel ezelőtt, vegyes kultúrájú, bronzkori népek együttélésére, közösséggé formálódására derült fény. Az egyik átfogó dolgozatot erről 2019-ben publikálta a Régészeti nyomozások Magyarországon című tanulmánykötetben.

– Az edények feliratainak olyan üzenetük van – mutat rá –, mint a fejfáknak. Aki rájuk néz, látja, hogy az illető milyen közösséghez tartozott, s abban a közösségben milyen szerepe volt.

A még csontvázas Bonyhád környéki sírokban, amelyek több mint négyezer évesek, a sírmellékletek edényeinek bekarcolt, benyomott díszítésében még nem volt mészbetét. Akkor jelent meg a mészbetét, amikor hamvasztani kezdtek. Azelőtt a halott vitte magával a túlvilágra a ruházatát, s minden jellegzetességét, ami a közösségi szerepére utalt. Amikor már csak hamvakat temettek, ezeket az információkat nagy valószínűséggel a földi maradványokat tartalmazó edényeken jelezték. A jelek mészbetétjéről, fehér díszítő pasztájáról sikerült megállapítani, hogy apró csontdarabkákat is tartalmaz, mely emlőstől származik. Annyira leszűkíteni nem lehetett, hogy embertől való-e. De nagy bizonyossággal kijelenthető, hogy a halott hamvait használták, mintegy „átlelkesítve” az edényt.

Most egy bővebb kiadvány, egy monográfia készül minderről gazdag képanyaggal.

Az 1055-ben kelt tihanyi apátsági alapítólevéllel is foglalkozott nemrég Szabó Géza. Szakmai viták kísérték Kesztölc helyének meghatározását. (Castelic et feheruuaru rea meneh hodu utu rea.) Álláspontja szerint nem a Pilis lábánál lévő mai községre kell gondolni, hanem egy elpusztult középkori településre, mely Várdomb mellett, a sárpilisi elágazó térségében volt.

– Már 1970 óta járom és ásom Tolna megyét – mondja. – Sikerült pontosítani a római hadi út nyomvonalát, és azt szintén tudjuk, hogy nagy valószínűséggel volt egy másik, későbbi, Fehérvárra menő hadi út, ami Mohács felől jött, és Fadd közelében haladt el. Továbbá volt egy keresztbefutó, Kölesd–Paks közötti út is, amelynek nyomvonala ma is megfogható. Ez érintette azt a Kangrez nevű helyet, amelyet szintén említ az alapítólevél, és ami megint csak sok fejtörést okozott a kutatóknak. Most ezt is beazonosítottuk földrajzilag, s ezzel a szó jelentésének megfejtéséhez is közelebb kerültünk – teszi hozzá.

Az ezzel kapcsolatos publikáció a Múzeumi évkönyvben fog megjelenni szeptemberben. Emlékezetes tanulmányt adott közre a Magyarságkutató Intézet kiadványában is. Ebben a Regölyben feltárt, 2700 éves edényekre karcolt grafémákat, a Kárpát-medence igen jelentős, korai írásemlékeit elemezte. Rámutatott, hogy ezek olyan ókori, keleti kapcsolatokra utalnak, melyek alapján nagy bizonyossággal kijelenthető, hogy ettől az időtől kezdve lehet a Kárpát-medencében írni, olvasni tudó népességről beszélni.

Rengeteg dolgot tisztáz a modern kormeghatározás

Képzett, tapasztalt, nemzetközi hírű régész dr. Szabó Géza. Tapasztalatokat, háttérismereteket szerzett Európa több országában, továbbá Iránban, Törökországban, valamint Oroszországnak a szibériai és kaukázusi területein. Tudja az alapszabályt: a tényeknek kell hinni, s nem a csábításoknak engedni. A magyar régészek szívesen kimutatnák, hogy mindenben mi, magyarok voltunk az elsők. Felmerült például az is, hogy a sumer rovásírás a Kárpát-medencéből származik. A tatárlakai táblákat emlegették ennek kapcsán. A probléma megoldását, a modern kormeghatározási módszerek segítették. Sok régészeti anyag és kultúra keltezése változott, jellemzően több ezer évvel visszacsúsztak az időben. Ám a tatárlakai leletnél két réteg keveredett, s a táblák valószínűleg nem a hétezer, hanem az ötezer éves anyagból valók. De így is a korai írásbeliség jelentős bizonyítékai.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában