A tévésorozatok segíthetnek a hosszú bezártságot átvészelni

Választék van bőven, szinte nincs olyan tévécsatorna, ahol ne menne egyszerre több sorozat is. Mostanában leginkább a törökök – főleg a milliomosok és a nagyon szegények – életébe kukkanthatunk be.

Van, aki tagadja, mert cikinek érzi, van, aki felvállalja, de tény, a tévésorozatok nézése ma már nemcsak nagymamáink kedvelt időtöltése, hanem szinte minden korosztályt rabul ejt. Elvarázsolhatnak, akár függővé is tehetnek, elborzaszthatnak, de közömbösen nem nagyon hagyják a nézőt. A pszichológus szerint, amikor belekezdünk egy sorozatba, az agyunk dopamint termel, ami kellemes számunkra.

Az első robbanás a hatvanas években következett be, amikor megjelentek a szappanoperák. Ekkor napközben a háztartásbeliek szórakoztatására olyan szériákat vetítettek, mint a kórházas sorozatok előfutárának tekinthető General Hospital, a legfontosabb, esti fő műsorsávban pedig megjelentek az olyan zsarusorozatok, mint például a Michael Douglas főszereplésével forgatott San Francisco utcáin.

A következő jelentős változás a 90-es években történt, amikor a kábeltévék megjelenésével megkezdődött a piac aprózódása. A lokálisan elérhető kábeltársaságok elkezdték saját tartalommal feltölteni a műsor­időt és saját sorozatokat készítettek. Ezekben az években nagy kedvenc volt például a Dallas, a Rabszolgasors, majd a Kórház a város szélén, és jött a Vészhelyzet, valamint az izgalmas X-akták. Ez utóbbi hármat ismét vetítik, és a felmérések szerint most is nagy sikerrel. Nem beszélve a magyar gyártású Szomszédokról vagy az Életképekről. Mind a kettőt szinte folyamatosan ismétlik a csatornák. De ki ne emlékezne a kanadai sorozatra, a Váratlan utazásra, a Twin Peaksre, a Miért éppen Alaszka is a tévé elé szegezte az embereket kedd esténként, a gyerekek kedvence pedig a Gumimacik és a Hupikék törpikék volt.

– Én kifejezetten szeretem a sorozatokat. A kedvencem egy olasz film, a Bűvölet volt, szenvedélyes, fordulatos, majd az angol Doc Martin. Ez utóbbit többször is láttam, tetszett a morgós doki, a település, ahol játszódik, nagyon hangulatos, és jó a film humora – mondta Kilián Kinga, szekszárdi olvasónk. – A török sorozatok közül a Végtelen szerelem tetszett, bár néha bosszankodtam a sok ármánykodás miatt, illetve hogy mindig közbejött valami, ami miatt a főgonosz nem lepleződött le. Most az Ígéret című szintén török sorozatot nézem. Pontosan tudom, hogy ezek nem nagy értékű alkotások, de nincs mozi, nem tudok találkozni a kollégáimmal, a barátnőimmel, itthonról dolgozom, nekem most ezek a kissé butácska filmek jelentik a kikapcsolódást – mondta Kinga.

Míg húsz évvel ezelőtt legalább egy hetet kellett várni az aktuálisan futó sorozatok új epizódjaira, mára teljesen megváltoztak a sorozatnézési szokások. Egyre inkább jellemző jelenség a sorozatok darálása, amikor egymás után, szünet nélkül nézünk meg több részt, sőt évadot. Az internet segítségével ugyanis mindez megtehető.

Sörös Ildikó szekszárdi klinikai szakpszichológus szerint megváltoztak a sorozatnézési szokások. Évtizedekkel ezelőtt a családoknak külön programjuk volt, hogy az adott napon együtt megnézték A Forsyte Sagát. Ma már mást néz a kisgyermek, mást a kamasz, mást a felnőtt és mást az idősebb generáció. Van miből válogatni, és emiatt a családoknak sem hiányzik a közös tévénézés.

– A sorozatokat egyébként azért nézzük, mert valamelyik szereplővel tudunk azonosulni, hasonló konfliktusok, örömök vannak az ő életében is. Ugyanakkor más-más életkorban változó az igényünk, más sorozatokat kedvelünk. És még egy indok: az emberek életében vannak hiányok, ki nem élt álmok. Például hiányzik a kapcsolatukból a szenvedély, ezt találják meg a sorozataikban – mondta a pszichológus.

Borítóképen: A járvány miatt sokkal több időt töltünk otthon, kikapcsolódásként sorozatokat nézünk