Botanikus kert viseli az egykori bonyhádi gimnazista nevét

Mőcsényi Mihály nevét viseli a fővárosi Városliget megújult botanikus kertje. A korábbi Kis Botanikus Kert átkeresztelését örömmel üdvözölte a Bonyhádi Öregdiák Szövetség (BÖSZ) vezetősége – olvasható a legutóbbi, összevont BÖSZ Hírlevélben. Ugyanis a 2017-ben, 98. életévében elhunyt, Kossuth- és Széchenyi-díjas magyar kertészmérnök 1938-ban Bonyhádon, az Ágostai Hitvallású Evangélikus Reálgimnáziumban érettségizett. A bonyhádi diákéveire mindig nagy szeretettel emlékező tájépítész, egyetemi tanár, az önálló Tájépítészeti Kar létrehozója, 1991 és 1993 között a Kertészeti Egyetem rektora birtokosa volt a középiskola Koritsánszky Ottó- és Gyalog István-érdemérmének is.

A Hírlevél beszélgetést közöl Kovács Gábor öregdiákkal is. A zene az élete című, Kirchné Máté Réka tollából származó interjúban elmondta, hogy harminchat éve muzsikál hivatásszerűen. Beszélt a Holló együttesben töltött évekről, majd a számos felkérést eredményező önálló munkáról.

A szekszárdi Bartina Néptánc Egyesület is meghívta kísérőzenésznek, erre így emlékezett: „A Bartina kinyitotta számomra a világot, több tucat országban jártunk 3 földrészen. Hihetetlenül szép időszak jött. De mindig ott motoszkált bennem, hogy sajátot alkossak, és 5-6 évvel ezelőtt a versekhez nyúltam. Ehhez kerestem partnereket, amikor rám talált a Kárikittyom AntiCeleb ORchestra, és ezzel a különleges társasággal ezt meg tudom csinálni. Eleinte Pécsen próbáltunk, aztán áttettük a székhelyünket Bonyhádra, a gimnáziummal szemben lévő egykori gyakorlati terembe.”

Kovács Gábor egyébként nemcsak zenész, hanem hangszerkészítő is. A járványveszély sok tervét keresztülhúzta. „Eszméletlenül hiányzik a közönség, nem gondoltam, hogy ilyen lelki teher, ha előadóként nem találkozhatok velük” – árulta el az interjúban. „Mihelyt lehet, azonnal megyek vissza az óvodákba, iskolákba, könyvtárakba, határon innen és határon túl.”

Tabló a nagy háború idejéből

Százöt évvel ezelőtt készült az a tabló, mely a bonyhádi gimnázium 1915–16-os tanévének 8. osztályos diákjait mutatja. A BÖSZ Hírlevél képet ad arról, hogy milyen volt ekkor – az első világháború idején – a mindennapi élet a középiskolában. Erről Illyés Gyula számolt be az utókornak, a későbbi író-költő 1914 és 1916 között a 2. és 3. osztályt a bonyhádi gimnáziumban végezte.

„Télen alig volt tanítás. A diákok zöme a gimnáziumhoz tartozó internátusban lakott és étkezett nagyrészt ingyen – de a háború alatt csak akkor, amikor a vezetőség épp össze tudott egy-két hétre való élelmet és fűtőanyagot kaparni.” Ám a falakon belül mégis értékteremtő munka zajlott. Ezt ugyancsak Illyés Gyula igazolja Egy régi városban – Búcsú című írásában. Ebben így emlékezik a főgimnáziumra: „... nagy munka megy itten! / Itt kap az árva palástot, a kiskondás koronát és / kardot a nyurga diák, aki álmaiban hadak élén / küzd, míg népe szabad nem lesz, hős, mint a mesékben.”

Borítóképünkön: Kovács Gábor bonyhádi öregdiák nem csak zenél, hangszert is készít