Lenin-fejektől a pákozdi katonai emlékpark bővítésének tervéig

Több mint negyven éve, 1978-ban készítette el Könyv István János a pákozdi katonai emlékpark (mai nevén Katonai Emlékpark Pákozd – Nemzeti Emlékhely) tervvázlatait. Sorkatona volt akkor, akiről felettesei tudták, hogy egy kreatív grafikus, tehát rábízták, pontosabban – ahogy a hadseregben szokás – parancsba adták neki, hogy végezze el a feladatot. Tíz nap állt rendelkezésére, s kapott érte tíz nap jutalomszabadságot.

– Friss házas voltam, és két hét múlva nyílt volna meg a kiállításom a simontornyai várban – meséli –, amikor behívtak katonának, Ercsibe. Fiatal grafikusként dolgoztam már azelőtt is komoly munkákon, nagy cégek pavilonjainak dekorációját terveztem és készítettem el a BNV-n és az OMÉK-on, de egy katonai emlékpark megtervezése elég húzós feladatnak tűnt. Az egész úgy kezdődött, hogy elengedtek a kiállítás-megnyitómra. Ami szinte példa nélküli esetnek számított; az első harminc napban, a katonai eskü letétele előtt legföljebb akkor engedtek ki valakit a laktanyából, ha gyereke született, vagy meghalt egy közeli rokona. Felfigyeltek rám az elöljárók, grafikusként dolgozhattam a seregben is, én készítettem a nagyrendezvényekre a színpadi díszleteket, ajándéktárgyakat az odalátogató külföldi tiszteknek, dekorációt, főleg Lenin-fejet, minden mennyiségben. Egy napon hívatott a laktanyaparancsnok, Nemes Elek, hogy azonnal készüljek, mert fél óra múlva helikopter jön értem. Fogalmam se volt, hogy mit vétettem, hova visznek, aztán leszálláskor ráismertem a tájra: a Velencei-tó környéke volt, az 1848-as obeliszkkel. Mondták, hogy készítsek fentről, a levegőből vázlatokat, mert aztán terveznem kell, kiállítóhelyeket, és hozzájuk vezető utakat. Így indult a dolog. Az addig csak a pákozdi csata emlékhelyeként ismert területet egy általános katonai emlékhellyé bővítették, ahol a hagyományos kézifegyverektől a tankokig és repülőkig mindent bemutattak. Akkor még csak ideiglenesen, sátrakban, később állandó épületekben.

Az eredeti, az obeliszkes pákozdi emlékpark az idén hetvenéves. Ebből az alkalomból nagyszabású rendezvényt terveznek júliusban. Természetesen meghívják Könyv István Jánost is, aki a bővítés meghatározó szereplője volt, és aki tavaly ebbéli munkásságáért elismerő oklevelet kapott Benkő Tibor honvédelmi minisztertől. Nemcsak vendégként lesz jelen, hanem kiállítóként is – bőrműves feleségével együtt –, Görög Istvánnak, az emlékhely ügyvezetőjének felkérésére.

A feladatot, a helyszíni eligazítást annak idején Gyuricza Bélától (a későbbi vezérezredestől, aki 1999-ben bekövetkezett haláláig ország­gyűlési képviselő is volt) kapta. Négy nagyméretű, két-két négyzetméteres rajzot, látványtervet készített, ami már nem fellelhető, viszont megvan még az eredeti vázlatfüzete, amit majd szeretne felajánlani a múzeumi gyűjteménybe.

– Teraszos jelleggel, szinteltolásokkal oldottuk meg a bemutatást a domborzat miatt – mondja. – Utak, büfék, vécék, parkolók, kiállítóhelyek, megközelítésre alkalmas ösvények. Mindent végig kellett gondolni, ábrázolni, és tíz nap múlva kész anyagot átadni. Nem unatkoztam. Megijedni se volt időm, de ma már látom, hogy életem talán legnagyobb vállalkozását vittem végbe. Ami persze csak az alapja volt annak a turisztikai látványosságnak, ami ma várja a Pákozdra látogatókat, de nélkülözhetetlen, meghatározó alapja. Terveztem, szerveztem én sok mindent az elmúlt évtizedek során, a cég- és városmarketingtől a művészeti fesztiválokig, ám egy emlékpark megálmodása mégiscsak valami más. Valami több.

Az 1848-as obeliszket hetven esztendeje állították

A még épp csak létrehozott magyar honvédsereg, 1848. szeptember 29-én, Móga János altábornagy vezetésével, sikerrel verte vissza a jelentős túl­erőben lévő ellenséget, Pákozd mellett. Ennek emlékére állították a tizenhat méteres obeliszket 1951-ben a Mészeg-hegyen. A hetvenéves évfordulón, júliusban megemlékeznek majd számos hadtörténeti eseményről, az időközben katonai emlékparkká bővített területen. A hely történetéhez hozzátartozik, hogy a rendszerváltás táján gazdátlanná és elhanyagolttá vált az emlékpark. Jelen formája civil kezdeményezésre jött létre tizenegy szervezet összefogásával 2002-ben. Bemutatja az 1848-ban alakult Magyar Honvédség történetének főbb eseményeit, fegyvereit, eszközeit, és emléket állít a hősöknek. Tolna megyei vonatkozása az, hogy az 1978-as bővítés a Simontornyán élő grafikus (akkor sorkatona) Könyv István János látványtervei alapján készült. A mostani, nyári kísérőrendezvények egyike az ő – feleségével közös – kiállítása lesz.