Akkor köszön el, amikor az iskola épülete kívül és belül megújul

Akkor jött ide tanítani, amikor az iskola elkészült, s akkor köszön el, amikor a nagy épület kívül-belül megújult. – Középiskolás koromban a gyógyszerészet és a pedagóguspálya vonzott, de akkor még csak egy helyre lehetett jelentkezni, és az elsőt írtam be. Négy évig jártam egyetemre, de mikor férjhez mentem, úgy döntöttem, inkább tanítani fogok. Egy évig dolgoztam óvodában, egy évet Őcsényben, s 83-tól, mióta ez az iskola megnyílt, itt vagyok – mondja Parrag Katalin.

Munka mellett szerzett tanári diplomát. A majdnem gyógyszerésznek a kémia bizonyára könnyen ment, de mellette vállalt még két szakot, a matematikát és a fizikát. Aztán évtizedeken át sok ezer diák fejébe juttatta a három reáltudományt. Segítette ezt a munkát az emberekbe, gyermekekbe vetett hite. A nyolcvanas, kilencvenes években sokat volt óra után is együtt a tanulókkal. A gyerekek délután is szívesen ottmaradtak az iskolában, voltak szakkörök, korrepetálás, felkészítés a középiskolára. Ilyenkor nem volt feleltetés, osztályzás, mégis okosabb, több lett ettől sok diák. – Jó kapcsolat alakult ki közöttünk, s ez jó eredményeket is hozott. Azt nem mondom, hogy soha nem buktattam, de inkább megpróbáltam mindent megtenni, hogy a tanulók megszerezzék a szükséges tudást. Hogy a nyaruk szabad legyen, pihenjenek, ne elgyötörten, fáradtan kezdjék a következő tanévet.

Az évtizedek során változott a világ. A hajdani rongylabda helyett a számítógép lett a játék, korszerűbb, de egyben keményebb is lett a világ. Nagyobbak az elvárások, szigorúbbak a követelmények. – Sajnos, sokszor azt tapasztaltam, a szülők inkább büntetni akarnak, holott szerintem sokkal többre lehet menni jutalmazásos módszerrel. Ha célt tűzök ki, s ha a gyerek teljesíti azt, akkor megjutalmazom. Két dolog nagyon fontos, az őszinte beszélgetés és a jutalmazás.

Szükség van arra is, hogy a tanítvány felnézzen a tanárra. Viszont előfordul, néha nem is ritkán, hogy otthon a gyerekeket nem erre ösztönzik.

Parrag tanárnő másfél évtizeden át helyettes igazgató volt, aztán igazgató lett. – Amíg az ember helyettes, dolgozik, teljesít, megoldja a rá bízott feladatokat, de amikor vezető lesz, nagy teher kerül rá: felelősen dönteni. Az iskola három részből tevődik össze, a kollégákból, a gyerekekből és a szülőkből. S néha keletkeznek kisebb-nagyobb érdek- vagy nézetellentétek. Mind a három részt szem előtt kell tartani, s olyan döntést hozni, hogy a lehető legkisebbek legyenek a sérülések. Ez néha nehéz. Szerencsére a kollégák mind értően mellettem álltak, így mondhatom, nagyon kellemes nyolc évet töltöttem el itt.

Aztán kezdődött az építkezés. Szaporodtak a gondok. – Az átépítést még megelőzte tavaly tavasszal a pandémia. Figyelni kellett mindenre, hogy egy-egy gyerek miért nem kapcsolódott be a munkába, néha segítséget kellett kérni. A vállalkozók, a tankerület, a város támogatást nyújtott eszközökkel, internettel, hogy bezárt iskola mellett is folytatódjon a tanítás. Nagyon kemény volt tavaly az az első két hónap. Ősz közepén pedig kezdődött az építkezés. Nem voltam mindig elégedett. Voltak kemény vitáink az építőkkel, végül megegyeztünk, hogy a fóliának hol kell lenni, hogy a tanulókat, kollégákat megóvjuk a vírustól, vagy hogy ne kényszerüljön kétszáz gyerek egy vécébe, és végül jó lett közöttünk a viszony – állítja a búcsúzó igazgató. A korszerűsítés lassan véget ér, de már nem Parrag Katalin veszi át a megújult, megszépült iskolát. – Én annak örülök, hogy kész és szép. De ígéretet kaptam, hogy az ünnepélyes átadásra meghívnak – mondja. Ez minden bizonnyal szép ünnep lesz, de az eltelt évtizedekben is voltak szép pillanatok. – A legszebb nekem az volt, amikor országos döntőbe kerültem két diákommal kémia tantárgyból, s annak örülök még nagyon, hogy sok tanítványom választotta később a vegyészpályát, és mérnökök is vannak közöttük.

A korábbi helyettes, Pál Tibor felkészülten veszi át Parrag Katalintól a stafétát

A stafétabotot, meg a néha egyáltalán nem könnyű feladatokkal telt hátizsákot a korábbi helyettes, Pál Tibor vette át. Ő most megbízottként vezeti a Baka-iskolát.

– Tanultam, megcsináltam a mestervizsgát, de ennél többet jelentett az a majd másfél évtized, amikor helyettesként együtt dolgozhattam Katival – meséli.

– Mert hármas feladatot kellett, kell megoldani. Mikor átvettem a vezetést, még a pandémia miatt távoktatás volt, aztán az építkezés végén most vannak a hibajavítások, az átadások, átvételek, s közben visszajöttek a gyerekek, csak néhány szülő kérte, hogy a gyerekük otthon folytathassa a tanulást. Szerencse és nagy segítség, hogy Kati hetente egy-két nap bejön, sok feladatot meg tudunk beszélni, s máskor is felhívom telefonon – teszi hozzá a megbízott igazgató.

– Emellett tanítok is informatikát és környezetismeretet. Ez jelenti számomra a kikapcsolódást. Mikor bemehetek az osztályba a gyerekek közé, az nekem a felüdülés – tudjuk meg Pál Tibortól.