Dolgozik lagziban, temetőben

Ahogy az egyik emelkedett, úgy csökkent a másik, aztán fordítva. A koronavírus-járvány miatti korlátozások következtében a lakodalmak száma gyakorlatilag a nullára csökkent. Tízfős, maszkos szertartásokat esetleg rendeztek, de a bulikat csúsztatták. A halálesetek száma viszont emelkedett, riasztó mértékben, főleg az év elején. Aztán elérkezett a tavaszi fordulat, s a nyáron már alig-alig halt meg valaki a Covid miatt, ugyanakkor esküvődömping következett be. Az aktuálisakat és az elhalasztottakat is megtartották. Hirtelen megtelt az anyakönyvvezetők, a papok, a vendéglátósok naptára.

Bráz Máté Milán mindkét területen jelen van. Gyászbeszédeket mond a társadalmi temetéseken és vőfélykedik. Pedagógus végzettségű, korábban hat évig tanított a Szekszárdi Waldorf Iskolában. Idővel szeretne majd visszatérni az oktatáshoz, de egyelőre jól érzi magát a jelenlegi élethelyzetében.

– A vőfélykedést két éve kezdtem – meséli. – Az ötlet onnan jött, hogy zenészként sok lagziba jártam, de a zenekarunk feloszlott, nekem meg tetszett ez a hangulat, és folytattam az esküvőkön való szereplést, egy kicsit másképp. Az elindulásban egy tapasztalt vőfély, Orsós György segített. Mindketten faddi származásúak vagyunk.

A temetéseken való közreműködést már korábban, három éve kezdte a 31 éves fiatalember. Hogy fér össze ez a két szerep valakiben? Kell hozzá valamiféle kitűnni vágyás, annyi biztos.

– Valóban két végletről van szó – ismeri el –, de mindkettő tulajdonképpen előadóművészet. Az egyik lényege a végtisztesség megadása, a másiké a szórakoztatás. Mindkettő hozzátartozik az egyéniségemhez, szeretek szerepelni, gitározni, énekelni, gimnazista koromban a Megasztárban is indultam. Utána jelentkeztem a Kőbányai Zenei Stúdióba ének szakra, de kevés volt a hely, s nem vettek fel. Így jött a B verzió, a magyar szakos tanítói diploma.

A zenét, a gitárt az iskolába is bevitte Bráz Máté Milán. Sőt, a cserkésztáborokba is, ahová egykori tolnai tanára, Kollerné Illés Gabriella hívta meg az „öregdiákot”. Felkészülten megy mindenhová.

– Rengeteg verset olvasok – mondja –, sok költőtől idézek a temetési beszédeimben, s azon vagyok, hogy minél kevésbé ismételjem önmagamat. A temetkezési cégek nagyon leterheltek voltak az év elején. Januártól áprilisig, hétfőtől szombatig, minden napra jutott egy-két temetés, amelyen közreműködtem. Átlagban 20–22 szokott lenni havonta, most, januárban 38 volt. És ez csak az, ahol én mondtam a búcsúztatót. Mellette egyházi temetések, másik polgári szónok temetései és más kegyeleti cégek temetései. Úgyhogy nagyon nehéz, gyászos időszakon jutottunk túl tavasz végére. Sok örömet okoz viszont a nemrég született kislányunk. A feleségem is zenei beállítottságú; többet énekelünk neki, mint beszélünk. Rákattantunk a gyerekdalokra, beköltözött hozzánk Gryllus Vilmos.

Gitár szakra, magánénekre járt, fontos számára a zene

Bráz Máté Milán 1990-ben született. Faddon nőtt fel, Tolnán érettségizett, Szekszárdon szerzett pedagógusi diplomát. Gimnazista korában kezdett zenét tanulni a tolnai zeneiskolában, gitár szakon. Aztán a szekszárdi zeneiskolába járt magánénekre és folytatta a gitártanulást is. Emellett több kórusban énekelt: a gimnáziuméban, az Ad Libitumban és a Tolnai Német Nemzetiségi Baráti Kör énekkarában, ahol kórusvezető is volt. Játszott a Space Kék és a Hippie Track zenekarokban, de amit meghatározónak tart: közreműködője volt báloknak, lakodalmaknak, városi rendezvényeknek a Juice Brothers zenekarral. Hat évig pedagógusként dolgozott a Szekszárdi Waldorf Iskolában. Szekszárdon él, házas, egy gyermeke van.