Mesterségeket mentenek a szakkörök tartásával

Egy fafaragó pályázat kapcsán beszélt Csepeli István a kézművesség eme ágának hanyatlásáról. Régebben akár ötszáz pályázó is küldött be fejenként négy-öt alkotást az ilyen megmérettetésekre, most 23-an adtak be munkákat. És azok közül is némelyik csapnivaló. Hevület, lelkesedés van, csak éppen szakmai tapasztalat nincs.

Nem ismerik a megmunkálandó anyag szerkezetét, tulajdonságait, nem akkor állnak neki a faragásnak, amikor már tudnak bánni a fával. Ennek okát a képzés hiányában látja a neves dunaföldvári tárgyalkotó, a népművészet mestere. A népzenét, néptáncot, szövést, kerámiakészítést még csak-csak tanítják itt-ott, de néhány mesterségnek nincs iskolája. Öreg szakiktól lehet esetleg elsajátítani a fogásokat, ha van erre hajlandóság.

Hasonlóan látja a helyzetet Komjáthi Tamásné, a Tolna Megyei Népművészeti Egyesület elnöke. Sokat segít a kismestereken a Hagyományok Háza, illetve a Csoóri Sándor Alap pályázati rendszere. Ennek egyik eleme a Mester és inas projekt, mely a tudását­adást támogatja.

A megyében, az utóbbi időkben szakkörök szervezésével segítik a kézműves mesterségek fennmaradását. Nemrég fejeződött be Őcsényben egy tutyikészítő képzés Wilmhelm Konrádné népi iparművész vezetésével. Szeptemberben újabbak indulnak több szakmában, több helyszínen. Főként olyanok, amelyeknél az anyagok és eszközök elhelyezése megoldható a település művelődési házának adott helyiségében.

Vannak kis helyigényű képzések – például a gyöngyfűzés, ahol csak körbeülnek egy asztalt a résztvevők –, s vannak olyanok, amelyekhez komoly háttér szükséges. Ilyen a fafaragás, mert ahhoz asztalosműhely kell. Ezért is nehézkesebb ezeknél a szakmáknál az utánpótlásról való gondoskodás. Nemrég még a Dombóvári járás, országosan ismert fafaragó központnak számított. Mára alig akad művelője ennek az ősi mesterségnek azon a tájon.

Az országban sokfelé tartanak tanfolyamokat a különböző kismesterségek iránt érdeklődők számára. Iskolarendszerű oktatás is létezik néhány helyen, ám a népművészeti egyesület elnöke felhívja a figyelmet egy nagy fogyatékosságra: a továbbtanulás hiányára. Nincs felsőfokú képzési, diplomaszerzési lehetőség a népi mesterségek terén. Nagyon hiányzik ez a nemzeti oktatáspolitikából.

Debrecenbe jutás a cél

Új képzéseket indít szeptembertől a Tolna Megyei Népművészeti Egyesület a Hagyományok Háza támogatásával. A tervezett szakkörök: gyöngyfűzés (Alsónyék), csuhékészítés (Sióagárd), hímzés (Paks, Sióagárd), szövés (Nagydorog), viseletkészítés (Őcsény). Mindemellett a felnövekvő nemzedékkel is foglalkoznak. Évek óta részt vállalnak az Országos Gyermek és Ifjúsági Népi Kézműves Pályázat szervezésében és lebonyolításában.

Idén a legjobbak először egy dél-dunántúli megmérettetésen esnek túl. Munkáikból Szekszárdon nyílik kiállítás, a Babits Mihály Kulturális Központban december 4-én. (Ha az akkori járványhelyzet engedi.) S onnan a legjobbak legjobbjainak alkotásai továbbjutnak a debreceni országos döntőbe, illetve az ottani kiállításra.

Borítóképünk: A megye több településén szerveznek képzéseket, a tutyikészítő szakkör nemrég fejeződött be Őcsényben