szakmai nap

2021.12.02. 14:00

Beteg kisdedek és a „belső gyermek”

Küzdelmekkel és sikerekkel teli életet ajánlhatnak azok a szakemberek a sérült gyerekeknek és szüleiknek, akik a Tolnai Családsegítő Központ idei szakmai napján előadást tartottak.

Steinbach Zsolt

A súlyosbodó járványhelyzet miatt félig online, félig személyes jelenlét mellett rendezték a Tolnai Családsegítő Központ idei szakmai napját.

Az első előadó a gyermekek fejlesztésével foglalkozó tolnai származású konduktor, úszásoktató, Ezer Andrea volt, aki a központi idegrendszer sérüléseinek (celebrális parézis) fejlesztési lehetőségeiről referált. Ezek az agyi sérülések mozgási-, érzékszervi és értelmi fejlődésbeli problémát is okozhatnak. Az idegrendszer azonban rendelkezik tartalékokkal, amelyek megfelelő módszerrel mozgósíthatók, ezáltal jelentősen javítható az ilyen sérülésekkel élők állapota. A módszer pedig a dr. Pető András nevével fémjelzett kondukció (rávezetés), a konduktív nevelés. Aminek alapvető célja elsajátíttatni az önálló életvitelre való képességet. Ennek folyamatát, a módszer elemeit, alkalmazásának körülményeit mutatta be a szakember.

– Klasszikus gyógyulást nem ígérhetünk, de aktív, küzdelmekkel és sikerekkel teli életet igen – fogalmazott Ezer Andrea, aki zárásként egy megható kisfilmet is levetített a „Pető ovi” mosolygósan küzdő sérült kisdedjeinek mindennapjairól.

A szakmai nap másik előadásán dr. Buda László pszichiáter, pszichoterapeuta az úgynevezett belső gyermeki énről referált. Ennek lényege: a felnőttkori lelki, vagy akár testi problémák szinte mindig a gyermekkorban elszenvedett traumákra vezethetőek vissza. Az előadó által bemutatott elmélet szerint alapvetően kétféle egzisztenciális trauma létezik a gyerekeknél: a túlterhelés, amikor túlzottan sok és nem pozitív energia irányul feléjük. A másik az elhanyagolás, amikor nem elégítik ki a szükségleteit.

A túlterhelt gyerek felnőttként lehet visszahúzódó, magába forduló. A hatalmi komplexus is a gyerekkori túlterhelésre vezethető vissza: a diktátorok leginkább bántalmazott gyerekek közül kerülnek ki. Egy harmadik válasz lehet a „jófiú” attitűd, amikor az illető felnőttként igyekszik mindenkinek megfelelni.

Az elhanyagolt gyermekekből gyakran válhat kisebbségi komplexusos felnőtt, aki azt hiszi magáról, hogy ő nem érdemel szeretetet, senkinek nem kell. Egy másik kimenetel lehet a nárcisztikus felnőtt, aki mindent elkövet a figyelemért, ajnározásért, ám fejlődhet olyan irányba is az ilyen gyermek, hogy valamilyen függőség rabja lesz.

Borítóképünkön: A sérült gyerekek fejleszthetőek, az idegrendszer rendelkezik megfelelő tartalékokkal (képünk illusztráció)

Ezek is érdekelhetik