Trombitát fúj a szárnyas angyal

A Deckert család története szorosan illeszkedett a megye kékfestő ipartörténetébe.

– A família kékfestő mester, azaz Färber őse Hessen tartományból települt Mucsfára 1722-ben – mondta el lapunknak Fuksz Márta, az intézmény néprajzos muzeológusa. – Ebben a faluban leszármazottjuk, Deckert Henrik Imre még fenntartotta a műhelyt a 19. század közepén. Fia, Deckert Henrik édesapja szakmáját vitte tovább. A kedvezőbb piac reményében 1900-ban Bonyhádra költözött, ahol feleségül vette Künsztler Katalint. Családi házukban rendezték be a kékfestő műhelyt.

– Legidősebb gyermekük, Deckert Károly (1903–1983) szintén folytatta apja kékfestő mesterségét. Inasévei letöltése után két évig még Németországban tanulta a szakmát, majd visszatért Bonyhádra. Feleségével, Fuchs Emmával az 1930-as években üzletet nyitottak házuk utcára nyíló helyiségében. Műhelyükben kezdetben kékfestő anyagokat, később egyéb méterárut, majd rövidárut is árultak. Mellette vállaltak ruhatisztítást, mángorlást és drukkolást, azaz mintanyomást is.

A nyomóminták készítése külön hozzáértést igényelt. Az ebbéli szaktudással rendelkező kékfestő legény vándorlása során nemcsak tanulóidejét töltötte ki egy-egy mesternél, hanem pluszpénzért megjavította a régi dúcokat, és új mintákat is készített. A 18. század végéig a műhelyek főleg fából faragott mintázókat használtak. Később a réz elterjedésével megjelentek a vegyes díszítésű dúcok, míg a 19. század közepétől szinte már csak rézbeültetéssel készült nyomómintával dolgoztak a kékfestők. Utóbbi lehetőséget teremtett a finom részletek megjelenítésére is.

A Deckert család múzeumi hagyatékában mindhárom nyomódúcfajta megtalálható, de utóbbiak teszik ki a gyűjtemény nagyobb részét. A kiállított minta is ezzel a technikával készült. Alapját egyetlen keményfából faragták ki. A készítésekor az előlapjába belevésték a trombitát fújó szárnyas angyalt, majd ezután a helyükre illesztették a rézlemezeket és a rézdrótokat.

A II. világháborút követően Deckert Károly – utolsó bonyhádi mesterként – felhagyott az iparral. Döntése a népviselet elhagyásával, a kékfestő iránti kereslet csökkenésével és az olcsó, gyári anyagok megjelenésével magyarázható. A műhely bezárását meg­gyorsította, hogy házukat államosították. A felszámoláskor a Soproni Múzeum, a pápai Kékfestő Múzeum, valamint Nagy József tolnai kékfestő mester több, értékes gépet is megvásárolt. A műhely további berendezései és tárgyai – az angyalt ábrázoló nyomódúccal együtt – 1961-ben a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeumba kerültek.

Borítóképünkön: Fuksz Márta az egykori Deckert műhelyből származó kékfestő nyomódúccal