Tanácsadás

2022.01.18. 14:00

A lelkek folyóján búvárkodik a terápiás konzulens

Bajba jutott emberekkel foglalkozik Weiszné Szabó Magdolna. Álláskeresőkkel is, és olyanokkal is, akiknek más ok miatt futott zátonyra az életük. Az Újra Dolgozni Tolnában Egyesületet titkáraként tevékenykedik, emellett ultrarövid terápiás konzulens.

Wessely Gábor

Messziről érkezett. Hol ismerkedett meg a csíki lány és a tolnai srác? 
– A konyhánkban - mondja Weiszné Szabó Magdolna. – A későbbi férjem Erdélyt járta a barátaival, és szállást keresett. Megszerettük egymást, összeházasodtunk, és 1987-ben ideköltöztem. 

Nehéz volt a váltás, a beilleszkedés? 
– Minden változás nehézségekkel jár, talán ezért is kezdtem krízishelyzetben lévő emberekkel, álláskeresőkkel, életútjukon elakadókkal foglalkozni. Ismerem ezt a „terepet”. Az Újra Dolgozni Tolnában Egyesületet (ÚDTE) 2005-ben hoztuk létre, melynek a titkára vagyok. A szekszárdi Babits Mihály Művelődési Központban működünk. 

Úgy hallottam, hogy néhány szabadult rabnak is önökhöz vezet az első útja. Mit kínálnak? 
– Azt, amire éppen pályázati forrást nyerünk. Szó van arról már 15 éve, hogy állami támogatással, állandó szolgáltatást nyújtsunk, de ez egyelőre még nincs így. Az alapcsapás a munkaerőpiaci tevékenység, elsősorban hátrányos helyzetűeknek. Persze, akinek nincs munkája, az mind hátrányos helyzetű, senkit nem utasítunk el. De elsősorban azokra koncentrálunk, akik az aktuális pályázati kiírás szerinti célcsoportba tartoznak: tartós munkanélküliek, gyesről, gyedről visszatérők, alacsony iskolai végzettségűek, gyermeküket egyedül nevelők, nem keresett szakmával rendelkezők. A január 1-étől indult új projektünk a megváltozott munkaképességűekre fókuszál. 

Hány ember fér a keretbe? 
– Ez is pályázatfüggő, a felvehető kollégák számát tekintve és a szolgáltatást kapók – előadásokon, átképzéseken, tanfolyamokon résztvevők – számát tekintve egyaránt. Volt, amikor tizenketten dolgoztunk, és éves szinten körülbelül ezer ember vett részt a programban. A jelenlegi sokkal kisebb léptékű: harminc főt vonunk be, s a megvalósítást mindössze ketten végzik. 

És pillanatnyilag annyi a szabadideje, hogy mostantól egyéni tanácsadást, terápiát is kínálni tud? 
– Az egyesületi tevékenység rengeteg háttérmunkával jár. De, mivel a szociális érzékenységem nagy, és megvannak a kellő végzettségeim (szociális munkás, mentálhigiéné, krízis­intervenció), na meg a gyerekeim is felnőttek, amiből adódóan némi energiám felszabadult. Ekkor került a látószögembe a dr. Buda László által kifejlesztett Ultrarövid Terápia. Olyan személyek kereshetnek meg, akiknek zátonyra futott az életük. Ez teljesen független az ÚDTE-től. 

Ehhez, ha jól sejtem, valami pluszvégzettség kellett… 
– Igen. A szociális munka elemei (pszichológia, szociológia és jog) közül mindig a pszichológia állt legközelebb hozzám. Az egyesületi projektek is részben ilyen irányultságúak, általában e téren én vagyok a szakmai vezető, előadásokat tartok, képzéseket végzek. Egy alkalommal volt szerencsém meghallgatni dr. Buda László előadását, aki a Mit üzen a tested? című könyvéről beszélt. Nagyon izgatott ez a téma, és el is végeztem nála, néhány kollégámmal Budapesten az egyéves szomatodráma alapképzést. Ezt követte a kétszer háromnapos intenzív képzés: bepillantás az ultrarövid terápia világába. Végül, egy újabb egyéves kurzust követően ultrarövid terápiás konzulens lettem. 

A lelki problémák megoldhatók ultraröviden? Mennyi idő jut egy kliensre? 
– Egy ülés, egy konzultáció másfél-két órás. A klasszikus terápiák hónapokig, évekig tartanak. Ez viszont egyszeri alkalom, mely során jelentős felismerésekre igyekszünk jutni, aminek köszönhetően jelentős elmozdulás következhet be. Jóra fordulhatnak a dolgok. 

Miért pont ide jöjjenek a problémás emberek? Miért ne paphoz, pszichiáterhez, jósnőhöz forduljanak? Miben kapnak itt mást, mint máshol? 
– Ahány ember, annyiféle a probléma és a hatékony problémamegoldás. A gyógyulásnak különböző útjai lehetnek, ki-ki eldöntheti, hogy számára melyik a testhezálló, szimpatikus, működőképes. Én ezt kínálom: egy korszerű, mély és gyors módszert. Az emberekkel való foglalkozást mindig a hivatásomnak tekintettem. Buda László hasonlatával élve most olyasmit csinálok, mint az a búvár, aki, ha a folyón leúsztatott fák elakadnak, alámerül, és eltávolítja azt az egy-két rönköt, amelyik gátolja a továbbhaladást. Ennek a terápiának a lényege a lelkek folyóján történő szakavatott búvárkodás. 

Hitoktatóként is dolgozott 
Weiszné Szabó Magdolna 1963-ban született Székelyföldön, Csíkszentmártonban. Házasságkötése révén került Magyarországra 1987-ben, férjével Mözsön él, három felnőtt gyermekük van. Alapképzettsége laboráns, abban a szakmában négy évet dolgozott, aztán tanítani kezdett, képesítés nélkül. 

Átkerülve Tolnára (később költöztek Mözsre), szociális munkás diplomát szerzett, és több képzést elvégzett: grafológia, krízisintervenció, szomatodráma. Ultrarövid terápiás konzulensi végzettsége is van. Egy darabig lelkisegély-szolgálatos, illetve hitoktatói tevékenységet folytatott, majd az Újra Dolgozni Tolnában program munkatársa lett. Ezt a szolgáltatást 2005-től máig, egyesületi formában működteti kollégáival. A munka világába való visszailleszkedést segítik, a gyeses anyukáktól a rabokig sok mindenkinek. 

A közelmúltban a lelki segítségnyújtás egy új módjával, az Ultrarövid Terápiával kezdett foglalkozni. Ez másfajta munka. Nem csoportos képzés, átképzés, felkészítés történik, hanem egyedi, személyes konzultáció az érintettekkel. 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában