2022.03.27. 13:00
A teodolitoknak már múzeumban a helyük
Amikor Szente Károly 1978-ban földmérőmérnöki diplomát szerzett, még nem sejtette – ahogy mások sem –, hogy mekkora technikai változás előtt áll a világ.
Szente Károly mutatja a mezei körzőt, a teodolitokat és más szakmatörténeti érdekességeket (A szerző fotója)
A nyolcvanas években elkezdődött a számítógépek térhódítása, és a kilencvenes években a kétkezi mesterségek kivételével szinte minden szakmában bekövetkezett a digitalizálás. A földmérőknél modern eszközök jelentek meg a terepi munkában és az irodai feldolgozásban, a térképkészítésben is. A mérőszalagot nyugdíjba küldte a lézertávmérő, a helymeghatározás szög- és távméréses módszerét pedig felváltotta a műholdas módi, a GPS.
A tekerős, mechanikus számológépek is múzeumba kívánkozó tárgyakká váltak, csakúgy, mint a térképszerkesztő felrakók, planiméterek és a térképrajzoló grafoszok, csőtollak. A szekszárdi mérnök 1989-ben saját vállalkozást alapított. Természetesen lépést tartott a technikai haladással, ami azt jelentette, hogy sok régi eszköze, műszere vált használaton kívülivé, s került be egy, aztán két, aztán három vitrines szekrénybe.
Klassz kis szakmatörténeti gyűjteménnyel rendelkezik már. Van mezei körzője és nullkörzője. Van olyan teodolitja, amely az 1960-as években készült az NDK-ban, s van háború előtti, 1926-os Süss-gyártmány is. A gyűjtemény legkorosabb darabja egy 1880-as szintezőműszer, ami a császárvárosban, Bécsben készült.
Jó nevű eszközfejlesztők A geodéziai eszközfejlesztők egyike volt Süss Nándor (1848–1921), aki finommechanikai céget alapított Budapesten. (Ez volt a MOM – Magyar Optikai Művek – jogelődje.) Az általa gyártott teodolitok máig működőképes szögmérő műszerek. Majzik Miklós (1868–1921) neve is nagyon ismert a földmérők között. Ameddig a térképek nem monitoron, hanem papíron születtek, a Majzik-háromszögpár volt a felrakás leggyakrabban használt eszköze. Minden geodéziai vállalatnál és minden földhivatalban ezekkel dolgoztak.
