Kárpátaljai útjáról is szólt a püspök-elnök a Léleképítőn

A kárpátaljai Credo együttes magyarságtudatot hirdető lemezeivel ajándékozta meg Balog Zoltán református zsinati püspök-elnököt a legutóbbi Léleképítőn dr. Tóth Csaba Attila. A Szekszárdon, a Vármegyeháza dísztermében tartott rendezvény – melynek ez alkalommal is a Polgári Magyarországért Alapítvány volt a fő támogatója – ezzel a mozzanattal is utalt napjaink szomorú, tragikus aktualitásra. A műsorvezető a széksorokban helyet foglaló Horváth István országgyűlési képviselőt, dr. Horváth Kálmán kormánymegbízottat és Rácz József református esperest is köszöntötte, majd átadta a szót a meghívott vendégnek.

Az egyház a nemzet szolgálatában – ezt a címet viselte Balog Zoltán előadása. A püspök bevezetésként azt javasolta, hogy a közös hitből adódóan az Áldás, békesség református köszöntés mellé kerüljön oda a Dicsértessék a Jézus Krisztus, valamint az Erős vár a mi Istenünk! is. 

– Erős várat kell építeni ahhoz, hogy megvédjük azt, ami a miénk – hangsúlyozta Balog Zoltán. – Mert egy olyan korban élünk, melyben ha az ember nem ragaszkodik ahhoz, ami az övé, akkor azt hamar kiütik a kezéből. A magyarok református egyháza úgy szolgálja Istent, hogy a nemzetet szolgálja, és úgy szolgálja a nemzetet, hogy Istent szolgálja. A lényege a mi életünknek az, hogy ez a két dolog nem kerülhet szembe egymással. Nagyon világosan tanít bennünket az apostoli üzenet: olyan nincs, hogy valaki szereti Istent és nem szereti felebarátját. Akkor tudjuk jól szeretni felebarátunkat, ha életünkben első az az Úristen, aki nemcsak megteremtette ezt a világot, hanem vigyáz rá. Még akkor is, ha ezt néha nehéz elhinni. 

Ezzel kapcsolatban Balog Zoltán felhívta a figyelmet egy összefüggésre. Ugyanis éppen a nagy baj vezethet rá sok embert arra, hogy leginkább az Úristenben bízhat. Az emberi biztonságok keveset érnek, szétporladnak, és ilyenkor tapasztalja meg az ember, hogy van valaki, aki életben és halálban egyetlenegy vigasztalás, egyetlenegy biztonság.

– Erre az üzenetre Kárpátalján nagy szükség van – jelentette ki a püspök. – A múlt héten ott jártunk, és nagyon megrendítő volt látni, hogy a határ egyik oldalán ott állnak a sátrak, menekülő pontok, a határ másik oldalán a több tíz kilométeres autó konvojok. Hadd mondjam ezt, nem kell ezt nekünk takargatni, hogy azok az emberek mennek, akik azt mondják most már évtizedek óta az ottani magyaroknak, hogy menjetek innen! Mit kerestek itt? Menjetek Magyarországra! Pakoljátok a bőröndöt, ott a vasútállomás!  A magyarok ott maradnak, ezek pedig menekülnek. Ki ad nekik meleg ételt, ki nyitja ki az otthonát, hogy lehessen tisztálkodni, a kisgyermeket megetetni, megszoptatni? Azok a magyarok, akik ellen nagyon sok csúnya dolgot elmondtak az elmúlt időszakban. Én nem mondom azt, hogy az ukránok, mert sohasem a népben van a hiba, hanem azokban, akik manipulálják őket. Akik saját hibáikról, saját gyengeségeikről, saját nullát érő politikai teljesítményeikről úgy terelik el a figyelmet, hogy szidják a másikat. Erre Magyarországon is van példa. 

Balog Zoltán hozzátette, hogy a kárpátaljai magyarság azon a vidéken elitnek számít, ha sajnos nem is anyagi, de lelki és kulturális tekintetben igen, tehát a szó jó értelmében. Olyan együttélés lehetne Kárpátalján magyarok, ukránok, ruszinok, cigányok között, ami példamutató lenne Európában. Azt is leszögezte, hogy a háború soha nem lehet a konfliktusok elintézésének módja. A rengeteg embernek mérhetetlen szenvedést okozó agresszió jogtalan, elfogadhatatlan, azt el kell ítélni. De az is látható, hogy a kárpátaljai magyar közösség gondjai az elmúlt harminc évben nem csökkentek.