Találkozó

2022.07.06. 11:31

„Angyalbőrben minden kicsit más” volt Szekszárdon is

A volt laktanyájuk helyszínén találkoztak egymással a szekszárdi veteránok, ahol felelevenítették egykori emlékeiket. Ahogy mondják, azok voltak a régi szép idők.

Szeri Árpád

Az egyik egykori felderítő, Radnai Mátyás korabeli önmagát ábrázoló katona fotókkal. Fotó: Mártonfai Dénes

Azok a régi szép idők! Ki gondolná, hogy ebbe az elvágyódást megjelenítő fogalomkörbe Radnai Mátyás éppen az 1963 és 1965 közötti időszakot sorolja be. Jóllehet nem éppen könnyű évekről van szó, ráadásul a Szálkán élő, nyugdíjas köztisztviselő ezekben az esztendőkben töltötte sorkatonai szolgálatát. A Szegzárd Veterán Vegyészek Baráti Társasága szervezet a legutóbbi találkozón, egykori laktanyája helyszínén mesélt az 5. önálló vegyi, sugárfelderítő században megélt élményeiről. 

– Azért voltak ezek szép idők, mert húszévesek voltunk – mondta Radnai Mátyás. – Ha kellett, mindent elvittünk a hátunkon. S ha már ide kerültünk, Szekszárdra, akkor úgy voltunk vele, hogy mindenki egységesen tegyen eleget a feladatának. S ha végrehajtjuk a parancsot, akkor miért ne tennénk jól? Ez a hozzáállás összekovácsolt bennünket, és máig élő, egymás segítésében is megmutatkozó kapcsolatokat teremtett. Íme, a mostani példa: van egy ezredesünk, aki „megfújta a riadót” és jöttünk ide, Szekszárdra az ország különböző helyszíneiről. Örömmel tettük, mert együtt voltunk akkor is, és együtt vagyunk most is. 

Amikor arra terelődik a szó, hogy vajon ezekben az években az elöljárók, feljebbvalók „ugráltatták-e” – hogy ne használjunk erősebb kifejezést – feleslegesen és értelmetlenül a kiskatonákat, Radnai Mátyás némi gondolkodás után így válaszolt. 

– Nekünk három hónapig tartott a kiképzés. Ébresztőtől takarodóig nem volt megállás. El kellett sajátítanunk egy új életmódot. Persze, a másodéves öreg katonák hozzánk képest kiváltságos helyzetben voltak, de ez így van a világ összes seregében. Nekünk, újoncoknak bele kellett rázódnunk a rend megteremtésébe és fenntartásába. Nem volt és nem is lehetett apelláta, merthogy ezt természetesnek vettük. 

Amikor megkérdeztem a tisztesemtől, hogy mikor mehetek haza, végignézett rajtam és azt felelte: mit akar maga? Hiszen még az a kutyája sem ért haza, amelyik elkísérte az állomásra a bevonuláskor! Ezzel azt akarom mondani, hogy szigorúan, keményen fogtak bennünket, mindig tennünk kellett valamit, szinte megállás nélkül takarítottunk, de egyetlen vezetőnk sem bánt velünk embertelenül. 

– Itt azért nem ugyanaz volt a helyzet, mint néhány más helyszínen – vetette közbe a megyeszékhelyen élő Rácz József, aki 1971-től 1973-ig katonáskodott Szekszárdon. – Itt, a század jellegéből is adódóan a vezetés magasan képzett volt és a feladatok szakszerű ellátására koncentrált. Ez éreztette hatását a veszélyes vegyi anyagokkal dolgozó sor­állomány kiképzésekor is. 
Rácz József egyébként nem csak Tolna megye székhelyén volt katona. 

– Mi költöztettük el a felderítő századot az Alföldre, azaz Kiskőrösre – idézte fel az alakulat szekszárdi történetének záróakkordját. – Ennek okán a leszerelés előtti huszonegy napot Kiskőrösön töltöttük. Nekem is jó emlékeim vannak erről az időszakról, ezért amikor egykori parancsnokom, Szikora Mihály a közelmúltban felhívott, örömmel mondtam igent a találkozóra. 

Sőt, tegyük hozzá, a Rácz József vezette építőipari cég – természetesen – díjmenetesen vállalta, hogy szakszerűen felhelyez az egykori Budai Nagy Antal laktanya immár átalakított épületének falára egy emléktáblát. Ez a Bojás János mórágyi kőfaragó készítette márványlap – rajta a Farkas Pál helyi szobrászművész által készített, az alegység jelképévé vált VSFUG, azaz harcjárműplakettel – adja hírül, hogy 1961 és 1973 között itt szolgált az 5. önálló vegyi, sugárfelderítő század.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában