Semmit a sérültekről nélkülük

A szülőknek korábban nem volt lehetőségük, hogy összejöjjenek, megbeszéljék a gondjaikat, problémáikat, illetve, hogy a fiataloknak programokat szervezzenek. A szervezet megalakulása után a fő cél az érdekvédelem és az érdekképviselet volt, a tagok megbeszélték gondokat, közös programokon vettek részt, a helyi csoportok kirándulásokat szerveztek, de a Tolna megyei Éfoész-szal közösen is voltak ilyen útjaik.

Tolna megyében több csoportot hoztak létre. Ezekben volt gyógypedagógus, szülő, intézményi dolgozó (mentálhigiénés szakember vagy ápoló-gondozó) és persze fiatalok is. Így alakult ki a megyei vezetésük. A csoportokközpontja Dombóvár, Tamási, Szekszárd, Zomba-Paradicsompuszta, Dunaföldvár és Bonyhád. A szülőknek nagyon jól esett, hogy törődnek, foglalkoznak velük, és a szabadidő hasznos és izgalmas eltöltésének iss nagyon örültek. Az ország különböző részeibe tudtak eljutni, mert voltak támogatók.

Az érdekvédelmi szervezet a Tolna megye területén élő sérültekkel, az őket nevelő családokkal, illetve intézményekkel foglalkozik. Egyik fontos célkitűzésük, hogy a sérültek emberhez méltó életet éljenek. 

– Amit nagyon hangsúlyozni szeretnék: Semmit rólunk nélkülünk! Nem szeretem, amikor kihagyják a sérülteket, mert sérült. Van véleménye, sokszor nagyon jó , hiszen ő éli meg, ő tudja, hogy mit él meg, mit érez, hogyan gondolkodik. És igenis mielőtt döntések születnek, meg kell kérdezni a véleményüket. Fontos, hogy ne döntsenek a sérült, a szakember, a szülő, a család nélkül – mondta dr. Garay Zoltánné, elnök.

A nyilvántartott tagok száma négyszáztizenkettő, ám ennél azért több, mert nem csak a tagsággal foglalkoznak. A napi feladataik nagyon változóak. Tapasztalataik szerint egyre több a megélhetési gond a családokban, lakhatási problémák, munkanélküliség nehezíti a helyzetet. Legtöbben munkahelyet, illetve lakhatási megoldást keresnek.  Gyermekelhelyezéssel, gyámsággal, gondnoksággal,  járandósággal kapcsolatos problémákban is kérik a segítségüket. Hozzátette, az értelmi sérültek helyzete a leghátrányosabb,  mert nekik a legkevesebb a munkalehetőségük, a megfelelő járandóságuk. Sokan élnek közülük nagy létszámú intézményekben. Reménykednek abban, hogy támogatást kapnak lakhatási gondjaik megoldásához. A  helyzetük nem fényes, több munkahely kellene és sokkal több segítség. Az érdekvédelmi szövetség mindig hangoztatja: esélyegyenlőség van, ugyanolyan jogaik vannak, mint másoknak.

– Nem tudom, hogy mennyire lesz ebben a nagyon nehéz gazdasági helyzetben az elkövetkező években remény, hogy jelentős pozitív változás történjen. Azt gondolom, a legfontosabb az emberhez méltó élet biztosítása, a mentális, a lelki és a szociális gondoskodás, a társadalmi befogadás erősítése, mert itt is még nagyon sok teendő akad – tette hozzá. 

Összefogásra van szükség 

Az érdekvédelmi szövetség célkitűzései közé tartozik még elsősorban az intézményben élők helyzetének javítása minden minden, így szociális téren is, nem beszélve a mentális fejlesztésükről, és a jobb megélhetési és lakás körülményük kialakításáról. Álláspontjuk szerint sokkal jobban össze kellene dolgozni a sérültekkel foglalkozó civileknek – legyen az bármilyen szervezet – a családoknak, az intézményeknek és természetesen az államnak. Tolna megyében sok civil szervezet van, de egymástól elszigetelve teszik a dolgukat, kevés az a szerveződés, amellyel hatékonyan és folyamatosan együtt lehet dolgozni, ám ennek ellenére erre nagyon törekszenek. A közelmúltban kötöttek újra együttműködési megállapodást a szekszárdi Családsegítő és Gyermekjóléti Központtal, valamint megállapodásuk van Kék Madár Alapítvánnyal, ahol munkalehetőséget biztosítanak a sérülteknek.