Hat évtized alatt nagy fejlődésen ment át a gyermekvédelem

Az évfordulós ünnepségen a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság vezetője, dr. Simon Attila István köszöntötte a résztvevőket. Bevezetőjében elmondta, Magyarországon 1901-ben született az első gyermekvédelmi törvény, miszerint a gondozásra szoruló kisgyereket „tápanyához” kellett elhelyezni.

Ezt követte hamarosan egy újabb törvény arról, hogy a tehetséget mutató gondozottak az állami tanintézetekben ingyenesen tanulhatnak. Beszédét egy Babits idézettel folytatta: „Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe”. Ebben a szellemben folytatódott, folytatódik napjainkban is a gyermekvédelem fejlesztése, amely egyébként nem csupán az ezt szolgáló intézmény, hanem az egész társadalom feladata.  

A főigazgató szólt arról a nehéz, felelősségteljes munkáról, amelyet azok végeznek, akik szüleik helyett szülőként óvják, védik, nevelik a rájuk bízott gyermekeket. Az országban 21 ezer állami gondozásban lévő gyermek sorsa múlik azokon, akik ezt a hivatást választották. Az államnak pedig felelőssége, hogy biztosítsa ezt a nevelő rendszert s forrást ahhoz, hogy a lehetőséghez mérten a legjobb körülményeket biztosítsák a nevelőszülőknél, a lakásotthonban, gyermekotthonban lévőknek, hiszen nem ők az okozói, hogy állami gondozásba kerültek. 

A jubileumi ünnepen résztvevő gyermekek színes műsorát követően a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Tolna Megyei Kirendeltségét vezető dr. Kajos Nikolett azzal folytatta, hogy működésük alapelve a szolgálat, gondoskodás, felelősség egysége. Utalt arra, hogy munkájukat, a gyermekvédelmi ellátást segíti az együttműködés, amelyben szerepe van a gyermekjóléti alapellátásnak, a kormányhivatal szerveinek, a gyermekjogi képviselőknek, a tankerületnek, a rendőrség, a civil és egyházi fenntartók munkájának, s az otthonokat támogatóknak. Csak együtt tudnak jobb, szebb jövőt biztosítani a szakellátásban nevelkedő gyermekek számára.

Az ünnepséget szervező Berlingerné Sashegyi Katalin területi igazgató a Tolna megyei szakellátás 60 évéről beszélt. Vetített képeken felidézte a hajdani helyszíneket, így a hőgyészi Apponyi kastélyt, ahol a lengyel, majd az ötvenes évek elején a görög macedón menekültek voltak, majd 1964-től gyermekotthon, később iskola, szakiskola is lett. A fejlődést illusztrálta, hogy míg hatvan éve a családjukból kiemelt gyerekek nagy intézményekben – néha százan is – éltek, sokágyas szobákban aludtak, gyermekfelügyelőkre és nevelőkre voltak bízva, addig napjainkban, Tolnában a félezer gyermek és fiatal felnőtt kétharmada nevelőcsaládban, bő negyede lakásotthonokban él.

Beszélt a szervezet évtizedek során végbement változásairól is. Arról, hogy 1978-ban létrehozták a megyei nevelési tanácsadót, majd 83-ban létrejött a Tolna megyei Gyermek és Ifjúságvédő Intézet, hogy nekik is segítséget jelentett, mikor 89-ben az országban elsőként megkezdődött a főiskolán a szociálismunkás-képzés, s hogy évről évre erősödött a nevelőszülői hálózat. 

Sokan vettek részt évtizedek során a gondjaikra bízott gyermekek nevelésében, közülük külön köszönetet mondott dr. Soós László állami díjas igazgatónak, aki 1966-tól 2006-ig végezte Faddon, majd Szekszárdon ezt az áldozatos munkát, és megköszönte munkáját a GYIVI következő igazgatójának, Farkas Ritának is. 

A jubileumi ünnepség folytatásaként a nevelőszülői hálózat működéséről beszélt Szécsényi Sándor igazgató, a Tolna megyei gyermekotthonokról, lakásotthonokról Wettstein Dániel István intézményvezető, majd az országos gyermekvédelmi Szakszolgálat munkáját mutatta be Erdei Sándor országos igazgató. Az ünnepség a gyermekek színes műsorával zárult.