Januárban már friss salátát eszik az egykori téeszelnök

– Már húsz éve nyugdíjas, de még mindig kertészkedik, fólia alatt és szabadföldön is, zöldséggel, gyümölccsel ellátva a családot. Sosem akart mással foglalkozni? Nem szeretett volna orvos, ügyvéd, mérnök vagy mozdonyvezető lenni?
– Kisgyerekkoromban, 1944-45-ben települtünk át Székelyföldről Magyarországra, a háború viszontagságai közepette – mondja Szentes Nándor. – Székesfehérváron és Komáromban is laktunk átmenetileg, majd Diósberénybe kerültünk, ahonnan házcserével Majosra költöztünk 1948-ban, mert apám négy testvére is ott volt. Az egyik utca végén bolgárkertészet működött, kértem édesanyámat, hadd mehessek oda segédkezni. Néha elengedett, és boldog voltam, amikor azt a feladatot kaptam, hogy kanállal minden növény tövéhez tehetek egy kis műtrágyát. Így indult a karrierem.

– Aztán diplomát szerzett, és a mözsi téeszhez került…
– Amikor elvégeztem a főiskolát a hatvanas évek közepén, a trágyafűtéses melegágyakban való hajtatás, palántanevelés számított a modern technológiának. Mözsön hollandi ágyakkal dolgoztunk: betonkeret, rajta nyitható üvegablakok. Pályázhattak a téeszek ezek építésére, nekünk hatezer négyzetméternyi hollandi ágyunk volt és egy kis szaporító üvegházunk meleg víz-fűtéssel. A magokat elvetettük a szaporító házban, aztán, ha kihajtottak, átültettük a melegágyba, s onnan mehetett a növény a szabadföldbe, ha az időjárás engedte, vagy helyben maradt, s hozta a termést. Innen indultunk, s jutottunk el a fűtött fóliás zöldségtermelésig: paprika, paradicsom, káposzta, uborka, két hektár alapterületen. Volt további két hektár hideg fólia is a hetvenes évek közepétől.

– Mit tart a legemlékezetesebb eseménynek, szakmai sikernek?
– A nyolcvanas évek második felében már kezdett fogyni a munkaerő, ezért megcsináltuk az úgynevezett integrált háztáji termesztést. A fóliavázakat a tagok használatába bocsátottuk. Közösen megneveltük a palántát, közösen elvégeztük az öntözést, permetezést, a többi munkát pedig ki-ki maga látta el, a családtagjait bevonva, azon a száz négyzetméteren, amit megkapott. Megépítette a maga két fóliasátrát, és gazdálkodott. Körülbelül ötven család szállt be. Az első évben mindenki elkönyvelhetett húszezer forint nyereséget, amikor egy tévét nyolcezer forintért lehetett venni. És volt hasonló módon megszervezett, integrált szabadföldi termesztés is: káposztát, burgonyát, hagymát és fűszerpaprikát vállalhattak a közreműködők. A téesz elvégezte az alapvető feladatokat, a kézimunkát pedig ki-ki ellátta a számára kiosztott parcellán.

– Nyüzsgő ember lévén hogyan viselte a nyugdíjba vonulást?
– Elnökként 16 évet dolgoztam a mözsi téesznél, s voltak emellett más társadalmi-szakmai megbízatásaim: a Burgonya Terméktanács elnöke, az Agrokémia elnöke, agrárvállalkozások kereskedelmi igazgatója. Éreztem, hogy a nyugdíjas rejtvényfejtés nem lesz az én világom. Nagy kertem van, ahol már munka mellett is gazdálkodtam, összesen 32 éven keresztül tartottam fenn két nagy, együttvéve ötszáz négyzetméternyi fűtött fóliasátrat. És szabadföldön is termesztettem zöldségnövényeket, eladásra is. Mára ötven négyzetméter alapterületű fóliát hagytam meg. Ilyenkor, októberben már nem sok minden van benne; egy kis paprika, paradicsom. De a napokban készülök a salátaültetésre, mi január-februárban már esszük a salátát. Spenótot vetek, retket, zöldhagymát duggatok. A szabadföldi ágyásokkal is van munka. Szinte mindennel ellátom a családot, napi 3-4 órás kerti munkát végezve.

– Van olyan zöldség, amit boltban vesz?
– Néha egy-egy karfiolt.

– Gyümölcsöt? Banánt?
– Azt is, de kivifám például van. És sok egzotikus növény. Amerre jártam a világban, mindenhonnan hoztam valamit: japán ciprus, tájföldi tigrisfű, finn fenyő, indiai murvafürt. Szeretek mindig valamivel foglalatoskodni. Amíg vezetőként dolgoztam, másokat is bevontam az elképzeléseim megvalósításába. Az volt az alapelvem, hogy aki velem tart, kapjon esélyt az anyagi felemelkedésre, a jobb életre. Nyugdíj után felszabadult egy csomó energiám, úgyhogy vettünk egy kis szőlőt Szekszárdon, a Palánki-hegyen. A feleségem megkérdezte, hogy mi a fenének kell ez nekünk hatvanévesen, amire az volt a válasz, hogy a mözsiek szerint, aki szőlészkedik, tíz évvel tovább él. Erre azt mondta: vegyünk akkor még egy darabot! Meg is vettük a szomszédét. Úgyhogy, bár tavalyelőtt eladtuk, de ennek is köszönhető, hogy nyolcvanévesen még viszonylag jó az egészségi állapotom.

Szentes Nándor 1942-ben született Istensegítsen, székely családban. Áttelepültek Magyarországra, több helyszínt érintő vándorlás után kerültek Majosra 1948-ban. Diplomát Budapesten, a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán szerzett 1965-ben. Zöldséghajtató szakmérnöki másoddiplomáját 1978-ban vehette kézhez. Dolgozni a mözsi téeszben kezdett 1965-ben. Főkertésze, főagronómusa, majd 1986-tól elnöke lett a szövetkezetnek, 2002-es nyugdíjba vonulásáig. Egy ideig hét szövetkezet összefogó – Tolna, Mözs, Bogyiszló, Fadd, Sióagárd, Madocsa, Szedres – szervezői, gesztori feladatokat látott el. Házasságot 1966-ban kötött. Két fia és hat unokája van. Fiatalkorában rövid ideig sportolt, de a sport szeretete máig megmaradt. Szabadidejében sporteseményeket látogat vagy néz a tévében. Egyébként a munkája a hobbija: a növényekkel való kísérletezés, hajtatás, teleltetés. Emellett a geológia is érdekli; ásványgyűjtő.