Dr. Orsós Zsuzsanna kitört a szegénységből, most másokon segít

– Hogyan és miért lett biológus, rákkutató?

– Biztosan vannak olyan emberek, akik kitűznek maguk elé egy célt és afelé haladnak, de talán ez a ritkább. A legtöbben viszont mondhatjuk, hogy sodródunk az árral. Tehát nem mondhatom azt, hogy én kiskoromban úgy döntöttem, orvos leszek. Gimnazista koromig Németkér határát szinte át sem léptem, egy hétgyermekes családban nőttem fel, ahol én voltam a legkisebb – mondja dr. Orsós Zsuzsanna. – Nem mondhatom, hogy akkor volt egyáltalán jövőképem.

Egy tanárom tanácsolta, amikor nyolcadik osztályos voltam, hogy tanuljak tovább Pécsett. Én megfogadtam a tanácsát és kollégista lettem, így indult az egész. Persze ez nagyon sok erőfeszítésbe került, hogy folytathassam a tanulmányaim és fenntartsam magam. Végül leérettségiztem, majd munkát kaptam vegyész technikusként. Az orvosi kar molekuláris laborjában kezdtem dolgozni laborasszisztensként. A körülményeim tehát nagyon sok mindent befolyásoltak, de bekerültem a laborba és ennek a közegnek a hatására öt év munka után úgy döntöttem, hogy biológus leszek. Az egyetem elvégzése után pedig megszereztem a doktori címet is.

– Milyen kutatást végzett el a doktori disszertációjához?

– Megadott témák közül választhattam, de ezen lehetőségek közül a felettesem javaslatára a cigány emberek genetikai érzékenységével kapcsolatos kutatás mellett döntöttem. Vázoltuk a helyzetet, ami alapján arra jutottunk, hogy sokkal rosszabb egészségi állapotban vannak a roma származású emberek. Emellett a kutatás szempontjából fontos tényező, hogy indiai származásúak és zárt csoportot képeznek. Az volt az alapfeltevés, hogy a nagyobb megbetegedés szám és halálozási szám abból adódik, hogy genetikailag fogékonyabbak lennének a rákos megbetegedésekre.

A karcinogenezisben azok a DNS-eket vizsgáltuk, amelyeknek nagyon fontos szerepe van a szabályozásban. Ezt már lehetett tudni a külföldi publikációkból, de ezt a cigány emberek esetében külön kellett vizsgálni. Tudni kell, hogy bizonyos géneknél attól, hogy más allélt – génváltozatot – kap valaki valamely szülőjétől, még nem biztos, hogy funkcióját tekintve bármilyen problémát is okoz majd, más génváltozatoknál viszont ennek az ellenkezője igaz.

– Mire jutottak a kutatást illetően?

–  A kutatás nagyon összetett volt, nagyon sok mintát genotipizáltunk, megnéztük az eredményeket, és azt találtuk, hogy nem a gének miatt betegszenek meg és halnak meg többen. Sőt jó allélek – tehát olyan génváltozatok – vannak többségben, amelyek alacsonyabb kockázatúak a rákbetegségek kialakulásában. Tehát nem a genetikájuk hozható összefüggésbe a nagyobb számú megbetegedésekkel. 

– Mi lehet az oka a nagyobb számú megbetegedésnek a roma származásúak esetében?

– Az életvitelük, az életkörülményeik azok, amelyek a leginkább befolyásoló tényezők. Hatalmas szegénységben élnek. Én sem voltam gazdag, de ez egy másfajta szegénység. Az egészségüket érintő alapvető információkkal sincsenek tisztában ezek az emberek. Csak, hogy egy példát hozzak fel. Egyetemi oktató is vagyok és ezenfelül előadásokat tartok a hátrányos helyzetű embereknek, illetve iskolákban is. Egy alkalommal egy kis faluba hívtak, ahol szintén hátrányos helyzetű embereknek tartottam előadást.

A dohányzás negatív hatásairól beszéltem, arról, hogy a terhes nő magzata miként károsul azáltal, hogy az anyja dohányzik. Az előadás után körülbelül egy hónappal egy kismama jött oda hozzám az utcán és hatalmas örömmel mesélte, hogy miután meghallgatta az előadásomat, ő letette a cigit. Nem tudom, hogy azóta ez változott-e, de ha már csak egy-egy ember gondolkodásmódját is meg tudom változtatni és tovább él, akkor már megérte! Ugyanis a roma származású emberek közül a nők tíz évvel, a férfiak átlagosan tizenhét évvel kevesebbet élnek más európai embereknél, ami megdöbbentően magas szám. Feltett szándékom ezen változtatni. A saját életutammal próbálok mindenkinek jó példát mutatni, hogy tudja minden hátrányos helyzetű gyermek, hogy bármit elérhet kellő kitartással és hittel.