Meghatódva köszöntötték egymást az egykori NDK-sok

Ötvenöt évvel ezelőtt jött létre az NDK és Magyarország között a kelet-németországi munkavállalást engedélyező egyezmény.

Sz. Á.

Csoportkép a fővárosi találkozóról. Balról a harmadik (szemüveggel) Várbíró Rudolf, középen hátul, fehér ingben és mellényben Somogyi Anikó (Fotó: Tordáné Karip Eta)

Az évforduló alkalmából pénteken délután Budapesten, a Stefánia Palotában, a Honvéd Kulturális Egyesület zászlós termében összejövetelre hívta Sömmerda városában egykor dolgozó tagjait az NDK-s Magyarok Közhasznú Egyesülete. A szervezők nevében Gombai-Nagy Károlyné, a felügyelőbizottság vezetője elmondta, hogy 1967 és 1983 között – a szerződés időtartamában – mintegy ötven-hatvanezer magyar fiatal dolgozott az NDK-ban, illetve járulékos haszonként tanult meg jól németül. Sőt, sokan Kelet-Németországban maradtak és ott alapítottak családot.

A budapesti találkozón, ahol örömmel és meghatódva köszöntötték egymást az egykori NDK-sok, Tolna megyét a Szekszárdon élő Kovács Lajosné Somogyi Anikó képviselte. Egy korábbi visszaemlékezésében felelevenítette, hogy 1967-ben szinte gyerekként ment ki dolgozni Sömmerdába. De érdemes volt, mert mint hozzátette: – Sok élménnyel gazdagodtunk, életre szóló barátságokat kötöttünk, megszereztük a vágyott tudást. Voltak, akik kint maradtak, ott találták meg a boldogulásukat, de többségünk felnőttként tért haza 1970. október 3-án.

Félig Tolna megyeinek mondhatta magát a találkozón Várbíró Rudolf, aki érettségije után az MMG Szekszárdi Műszergyárában helyezkedett el. Rövid ideig dolgozott gyárban, addig, míg meg nem szerezte az NDK-s munkához szükséges javaslatot. Somogyi Anikóhoz hasonlóan ugyancsak az első csoport tagjaként, 1967-ben utazott Sömmerda kisvárosába. Hazatérése után egy ideig Szekszárdon maradt, majd Budapesten telepedett le. Nemrég Németországban járt, és egy régi ismerősnél egy napot Sömmerdában töltött.