Megfontolt hittel irányított

II. János Pál pápa temetését 2005-ben Joseph Ratzinger celebrálta a bíborosi kollégium dékánjaként. Kidomborította, a „Kövess engem!” krisztusi felhívás a kulcsszó ahhoz, hogy megértsük János Pál életének üzenetét – emlékszik vissza Kárász Gábor. – Ahogyan ezt fokozatosan kifejtette, bennem valamirégi, de mégis új érzés gyulladt fel: a papság utáni vágy. Ennyi az egész, gondoltam, egyszerűen felállni, és követni Jézust. Ettől kezdve a leendő pápa mély nyomott hagyott a lelkemben, ami tovább fokozódott a megválasztása után. Papi jelmondatomként is ezeket a szavakat választottam Máté evangéliumából: Kövess engem! – árulta el a káplán. 

– Joseph Ratzinger professzor tudományos előmenetele gyorsan ívelt fölfelé, számos könyve és tanulmánya jelent meg, korunk egyik legkiemelkedőbb teológusa volt. Jól tudta, hogy a hit igazságait szeretettel kell képviselni – fogalmazott a lelkipásztor. – A második vatikáni zsinatot testközelből élhette át, örült annak, hogy a liturgiára hangsúlyt fektettek, hiszen az egyház szívének a középpontja. 

Többször utalt rá, hogy a zsinatnak összhangban, folytonosságban kell lennie a múlttal. Feladata is volt az első ülésszakban, Karl Rahner teológussal együtt részt vett a kinyilatkoztatásról szóló dokumentum új szövegének kidolgozásában – hívta fel a figyelmet Ratzinger munkájára. – Pápaként tudatában volt annak, hogy a párbeszéd az, ami előre viszi az egyház hajóját. Azon kívül, hogy nagy teológus volt, tanúbizonyságot tett a hit fontosságáról. Szembe mert nézni korunk nehézségeivel, ha kellett, az ellenszenvet is vállalta a világ szemében, ami néha még egyházon belül is okozott nehézségeket – véli a káplán. 

– Ő volt az a pápa, aki komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a viszszaéléseket ne lehessen eltussolni, s az áldozatokat helyezte előtérbe. „Spe salvi” kezdetű enciklikájában kitér arra, hogy az egyház nem vonulhat vissza a magánszférába, hanem jelen kell lennie a világban, amelyben fontos szereppel bír. Vallotta, hogy az embert Isten feltétel nélküli szeretete váltja meg. A tudomány nélkülözhetetlen és fontos, de sajnos el is pusztíthatja az embert és a környezetét is. 

Arra tanított, hogy a világ akkor válhat jobbá, ha ezt Istentől várjuk, és nem elsősorban és kizárólag a tudománytól – hangsúlyozta a lelkipásztor. – Benedek pápa akkora szellemi örökséget hagyott hátra, hogy egyszerűen nehéz lenne teljességre törekvő képet adni. Szerettem a következetes, a hit igazságaival alátámasztott megnyilatkozásait. Megfontolt, egyenes ember volt, hálás vagyok az életéért és azért, hogy Isten nekünk ajándékozta őt – összegzett Kárász Gábor.

Forrás: bama.hu