Rekordszámú érdeklődő hallgatta Tari Annamária előadását Szekszárdon

Az MCC legutóbbi előadásán Tari Annamária arról beszélt, hogy milyen hatással van a gyerekekre, fiatalokra, s' így családi életünkre is a minket körülvevő, a minket behálózó online tér, a világháló, amely irdatlan mennyiségű, kezelhetetlen információt önt rájuk, ránk. 

Egy megdöbbentő adattal kezdte. A FETA, a Felsőoktatási Tanácsadás Egyesület felmérése szerint az egyetemi hallgatóknak majdnem fele depressziós gondokkal küzd. Pedig az ember azt gondolná, hogy az egyetemista lét az egyik legnagyszerűbb szakasza az életünknek. De tinédzser korban is sok probléma van, perspektívátlanság-érzés, boldogtalanság. Elmélete szerint erről nem csak az információdömping és az okos eszközök tehetnek, de azt figyelembe kell venni, hogy az ember személyisége, érzelmi apparátusa még múlt századi módon van betöltve. Ezért, bár mondhatjuk, hogy a szervezet fel tud gyorsulni, és hogy jó dolog a digitális cumi, odaadni a hároméves gyereknek is az érintős képernyőt, de az emberi agy, az idegrendszer erre reagál. 

Az amerikai MIT, azaz a Massachusetts Institute of Technology kutatása kimutatta, hogy hatására a homloklebeny vastagsága változik. Ezért a gyereket nevelő szülőknek el kellene dönteniük, hogy milyen gépeket lehet tartani a családban, s mennyi időre lehet azt használni. Figyelembe véve, hogy a gyermekekre hat a felnőttek példája is. 

A pszichológus beszélt arról is, hogy másképpen olvas az ember nyomtatott könyvet, s másképpen képernyőt. Míg az előzőn a szem mozgása balról jobbra megy, a képernyőn pedig a szem pásztáz, egy nyugtalan F betűt ír le, s mert az ember agya követi a szemmozgás sebességét, az utóbbi fárasztóbb, ezért például a tanulás hatékonysága is 15 százalékkal kisebb.

Az okos eszközök – folytatta – közelebb hozzák a világot, s persze egyben befolyásolnak is. Kialakítanak egy online személyiséget, amely mindig gátlástalanabb, impulzívabb, úgymond bátrabb, s már a második levélben intim dolgokat ír idegeneknek. Ez eredményezi az online zaklatást, a cyberbullyingot, ami nagy arányban terjed az interneten. 

Aztán ott vannak a fittness guruk, akik a gyereklányokat győzködik videókon, adnak fals étkezési tanácsokat, bíztatják test-szelfik készítésére, vagy az unboxing videók, amelyekkel influenszerek győzködnek vásárlásra. 

Ezek elkerülhetők, ha a szülők a gyerekekkel többet foglalkoznak, beszélgetnek, játszanak, például táblás játékokat, vagy ha a csemete sportol, zenét hallgat, komolyzenét is. 

Az interneten ránk zúduló információ-dömpinggel kapcsolatban Tari Annamária említett egy érdekes kísérletet. Egereket hat órán át kitettek videójátékoknak, egyéb videóknak megfelelő hang és fényeffektusoknak. Az iszonytató stressz-forrás ellenére pár perc után az egerek teljesen nyugodtak lettek, ám hat óra múlva, mikor kikapcsolták ezeket az erős ingereket, az egerek megzavarodtak. Stresszmentes helyzetben produkálták a figyelemzavar tüneteit. Mert az ember agya képes védekezni, de mikor nincs inger, gond van, megzavarodik. Ez okozza, hogy ha a szülő pár óra után el akarja venni a gyerektől a telefont, a nyugodt csemetéje hirtelen hisztissé válik.

Idősebbeknél, felnőtteknél is előfordul, hogy úgy megszokták a vibráló, özönlő információáradatot, hogy nem tudnak szabadulni tőle. Nem bírják elviselni az élet lassúságát, szükségük lesz az online világ adta folyamatos impulzusokra. Gyerekeknél pedig ez különösen tragikussá válhat, elfelejtenek barátkozni, visszahúzódók lesznek, azért is, mert nehezebb dolog beszélgetni, mint az interneten írogatni. 

A pszichoanalitikus azt mondta, hogy a szülőknek semmi másra nem kell támaszkodniuk, csupán a józan eszükre. Felmérni, hogy mi normális, mi nem, hogy mit lehet kezelni, mit nem. Hogy az eszköz, a telefon, a tablet visszakapja valós funkcióját, hogy az ne az élettér, hanem csupán egy eszköz legyen. Lehet ugyanis anélkül is olvasni, beszélgetni, sportolni, zenét hallgatni, s a suliban sem fogják kiközösíteni azt, akinek nincsen ipadje.