A kamaszoknak együttérzésre van szükségük

Bacskai Zsófia, a Pécsi Tudományegyetem Gyermekklinikájának szakpszichológusa a csecsemőkortól a serdülőkorig végig haladva a különböző életkori szakaszokon, az érdeklődésnek megfelelően arról beszélt bővebben, hogy a 8–16 éveseknél mi válthat ki szorongásos állapotot, s hogy arra miért kell figyelmet fordítani.

A súlyosan szorongásos állapot előidézői között említette a Covidot, a szociális szorongást, s a határaink közelében dúló háborút is. Mert az életkori változás új helyzeteket teremt, s többekben nincs elég bátorság, s tapasztalat sem, hogy ezeknek megfeleljenek. S emiatt is a szokásosnál érzékenyebbek arra, hogy mások mit gondolnak, gondolhatnak róluk. Gyakran úgy hiszik, hogy nem elég jók, nem elég szépek, nem elég okosak, s a közösségből érkező, ezekkel kapcsolatos jelzésekre nagyon érzékenyen reagálnak. Kiközösítettnek érzik magukat akkor is, ha egyáltalán nem zárták ki őket egy csoportból, ha valaki például az iskola folyosóján nem kedvesen néz rájuk. Pedig, lehet, hogy az illető csak valami tőlük teljesen független ok miatt rosszkedvű.

Ezeket a vélt érzéseket a fiatalok nagyon fel tudják magukban erősíteni, fokozódnak a félelmeik, amely nehezen oldható feszültséget okoz nekik. Ez pedig dühöt, kétségbeesést válthat ki bennük, el tud fajulni akár öngyilkossági késztetésig is.

Ez csak részben a mai korra jellemző tünet, folytatta, mert a kamaszkorban az agy és testfejlődés biológiai háttere ugyanolyan, mint volt bármikor, de véleménye, hogy ebben szerepe van a Covidnak, a háborúnak, az össztársadalmi elidegenedettségnek is. Emiatt is túltelítettek ingerekkel, hiszen elég, ha kinyitják a telefonjukat, s pillanat alatt több száz érzelmet kiváltó inger csapja meg őket. Ezeket nem tudják rendezni, s ez befolyásolja, hogy mostanában ilyen sok, akár patológiás állapottal is találkozunk ebben az életkorban.

A magyarok ma is sajnos a lista elején vannak az öngyilkossági statisztikában. Talán hat erre kultúránk is, hisz abban elég sok ilyen helyzet halmozódik, amely megerősítőleg hat az ilyen viselkedésre. A Himnuszunk is szomorkás és a szép, ízes nyelvünk is gyönyörűen idealizálja a történeteket, a költeményekben, regényekben mintegy felmagasztalódnak a végzetes megoldások.

Hogy mit lehet, mit kell ilyenkor tenni, hogy segítsenek a gondokkal küzdőknek, arra azt mondta a klinikai szakpichológus, a kamaszoknak megértésre van szükségük, sőt, mivel ilyenkor szenvednek, részvétre is. Szenvednek, mert irtózatos belső feszültséggel jár ez a testi és lelki fejlődéssel zajló folyamat, a kamaszkor, így a semleges szociális ingerekre is nagyon, de a negatív ingerekre különösen érzékenyek. Ezt meg kell érteni, s például arra, hogy valaki csúnyán nézett rájuk, nem szabad legyinteni. El kell fogadni, hogy az számukra nagyon fontos esemény, és részvétet kell nyilvánítani, empátiát mutatni. Emellett tudomásul kell venni autonómiára törekvésüket is, ugyanakkor érdeklődni kell világuk iránt, le kell ülni velük beszélgetni, megérteni játékaikat, meghallgatni kedvenc zenéiket, hogy megértsük őket.

Az MCC korábbi előadásairól szóló írásainkat itt találja!