Félreértések

De persze nem erről volt szó, hanem a biztosítási díj befizetéséről. Félreértések. Eltérően értünk szavakat, mozdulatokat, cselekedeteket, mint mások. Mert más-más közegben, más-más szokások közepette szocializálódtunk. A napokban találkoztam Z. úrral. Kezet nyújtottam neki, de ő nem pacsizott. Rosszulesett, akkor is, ha járvány sújtotta esztendőket élünk. Nincs semmi bajom, mit affektál? 

Aztán egy rokona felhomályosított, hogy nem magát féltette, hanem engem. Éjszakánként köhög, és még nem csináltatott tesztet; az is lehet, hogy covidos. Lényegét tekintve hasonló történetet jegyeztek le Mahatma Gandhiról. Valaki meglátogatta, s felfigyelt arra, hogy beszélgetés közben, mikor kortyolt a teájából, mindig letakarta a csészét egy papírlappal. Védi az italát – gondolta az illető – nehogy légy repüljön bele. Később megtudta: nem a teát félti a rovaroktól, hanem a rovarokat a teától. Azok életét óvja. Nemrég egy pedagógus beszámolóját olvastam egy félreértésről, amiből félreérthetetlen következtetést vont le. 

Megérkeztek az elsősök, leültette őket, beszélt nekik – a padsorok közt sétálva – az iskolai életről. Az egyik fiúcska hajában meglátott valami falevéldarabkát. Odanyúlt, hogy kivegye, mire a kissrác ijedten elkapta a fejét. Világossá vált, hogy ehhez a fejecskéhez simogató kéz még nem közelített, csak ütő. Ezt a gyereket verik. 

Eltérően értünk szavakat, cselekedeteket, mint mások