Intelligens élet

Egyrészt látványos eredményeket mutat – szó szerint, hiszen például éppen ezekben a napokban debütált Sara, Szaúd-Arábia első interaktív robotja. A humanoid, jelesül csinos hölgy formát öltő szerkezet elemzi a hozzá intézett mondatokat és válaszol is azokra.

Másrészt a mesterséges intelligencia kiválóan alkalmas riogatásra. Így azon veszély felfestésére, hogy egyszer majd az ember fölé kerekedik és akkor nekünk befellegzett. Táplálják ezt a hiedelmet másod- és harmadrendű, inkább fantasztikus, mint tudományos művek. Az ezen a téren alkotó legnagyobb szerzők azonban már évtizedekkel ezelőtt kimutatták, hogy semmi sem pótolhatja az embert. 

Robert Sheckley írja egyik jövőben játszódó sci-fi regényében, hogy az akkori gépek legtökéletesebbike sem jobb az ostoba szolgánál. „De bízzon csak rájuk valamilyen bonyolult föladatot, mondjuk egy özvegy megvigasztalását, azon nyomban fölmondják a szolgálatot.”

S vajon lehetne-e ezekbe a gépekbe alkotó- és ítélőkészséget, azaz mesterséges intelligenciát építeni? A több mint fél évszázada megfogalmazott kérdésre a szerző így válaszolt: ezt valaki nagyon régen már megtette. „Olyan gépet tervezett, amely tanul a tapasztalataiból, vagyis ahhoz, hogy rátaláljon az igazságra, előbb hibáznia kell. Ezt az elmés szerkezetet úgy hívják, hogy intelligens élet”.