Ketten kaptak Tisztes Polgár címet Pakson

A köszöntőt Szabó Péter polgármester tartotta. Mint egyebek mellett elmondta, fontos, hogy őrizzük a forradalom örök és nemes céljait: az emberi szabadság, a jogegyenlőség, a nemzeti szuverenitás, és az ország biztonságos fejlődésének értékeit.

A múltból a jelenbe tekintve így folytatta: – Hiszem, hogy ma a történelem nem forradalmat kér tőlünk. De kéri, sőt elvárja a felelősségteljes szembe nézést mindennapi lehetőségeinkkel, a változás bölcsességét és a változtatás erejét. Mi itt Pakson lassan egy évtizede az elmúlt 40 év legnagyobb változására készülünk. Arra, hogy az évszázad beruházásnak részeseiként együtt biztosítsuk gyermekeink és unokáink jövőjét megélhetését városunkban.

A beszédet követően Szabó Péter és Süli János, a választókörzet országgyűlési képviselője átadta a Tisztes Polgár kitüntető címet és az azzal járó ajándékot. Paks Város Önkormányzata elismerését ebben az esztendőben Győrffy József festőművész és Kovács Mihály, a Paksi Sárgödör téri Présháztulajdonosok Egyesülete főpohárnoka vehette át. A díjat azok elismerésére alapították 2012-ben, akik a város életében jelentős szerepet töltenek be, személyes emberi példamutatásuk és életpályájuk révén a város megbecsült polgárai, valamint több mint húsz éve Pakson élnek.

Az idei év két kitüntetettjéről ide kattintva olvashatnak részletesen.

Az esten Benned él a magyarság címmel Udvarhelyi Boglárka Tünde operaénekes és Kautzky Armand színművész műsorát tekinthette meg a közönség. Az ünnepség zárásaként Leber Ferenc alpolgármester mondott pohárköszöntőt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Paksi Polgárok!

Nagy tisztelettel köszöntöm Önöket az 1848-as forradalom 175. évfordulója alkalmából. Konrad Adenauer mondta egyszer: „Az élet rákényszeríthet hirtelen, vagy megfontolt döntésekre, de arra sohasem, hogy célok nélkül élj.”

Hiszem, hogy ez az idézet rávilágít arra, amiben ma élünk. A napjainkban megélt élethelyzetünk megfontoltságot és sokszor azonnali döntéseket is kíván, de mindig egy nagyobb jó, egy fontos és igaz célért.

Úgy ahogy 1848 tavaszán is e két emberi magatartás öltött testet a közös nemzeti cél érdekében. Mert a forradalom nagyon érdekes, két emberi vonalon szerveződött. Megjelent benne a megfontolt bölcsesség. Hiszen Deák, Kossuth, Széchenyi, Batthyány 40-es 50-es éveiben járó tapasztalt, megfontolt államférfiak voltak, akik már a forradalom kitörése előtt hónapokkal tárgyalásokat folytatnak a bécsi udvarral a változásokról, egy új Magyarország megformálásáról.

S közben ott volt a forradalom egy másik, fiatalabb generációja a 20-as éveiben járó Petőfi Sándor, Vasváry Pál, Irinyi József. A fiatalok, akik képesek voltak a bécsi tanuló ifjúság példáján felbuzdulva rövid idő alatt ezreket utcára vinni. Hogy az évtizedek óta formálódó nemzeti elképzeléseknek utat törjenek akaratukkal, lendületükkel, félelmek nélküli lelkesedésükkel. Bátor kiállásukkal üzenetek Magyarországnak és a világnak, hogy a fiatalok értékei, akarata, saját életükről, az ország jövőjéről, megújulásáról vallott elképzelései mélyen illeszkednek a reformkori törekvések szövetébe. Mindez pedig azért is lehetett, mert ha léteztek is eltérő vélemények, de az alapcélokban volt megegyezés. A tapasztaltak és az ifjak együtt akarták a nemzet függetlenségét, önrendelkezését, a magyar nyelv megvédését, a sajtószabadságot, alkotmányos rendet, a politikai foglyok szabadon engedését, nemzeti bank megalapítását, vagyis egy szabad, független, önmaga akarata szerint rendelkező modern államiság létrejöttét.

És mit üzen ma nekünk 1848 forradalma? Először is azt, hogy az élet gyorsan változó feltételei között szükség van a közös nemzeti célok megfogalmazására. Fontos, hogy őrizzük a forradalom örök és nemes céljait: az emberi szabadság, a jogegyenlőség, a nemzeti szuverenitás, és az ország biztonságos fejlődésének értékeit.

Hiszem, hogy mindezen értékek és a mögöttük feszülő lelki erő és akarat nélkül nemzetünk, és városunk közösségének élete sem lehet jövőbe mutató. Mert nehéz időket élünk. Olyan korszak köszöntött ránk, mely egyszerre kívánja tőlünk '48 hőseinek erejét, emberi tartását, bölcsességét, szívét, nemzeti elköteleződését. 1848-ban a legyőzendő veszély

egyirányból érkezett. A fókuszt nem kellett megosztani. Ma egyszerre vannak jelen életünkben legyőzendő veszélyként az ember identitását, gyermekeink lelki egészségét egyre agresszívebben és gátlástalanabbul veszélyeztető ideológiák, a migráció veszélye, Brüsszel politikai nyomásgyakorlása és a háború embertelen szörnyűsége, melynek gazdasági hatásait már egy éve, napról napra erősebben érezzük. Ezekben az időkben jó, ha tudunk tanulni '48 forradalmáraitól. Akik a történelem egy pontján szembe néztek saját helyzetükkel és mertek változtatni rajta. Hiszem, hogy ma a történelem nem forradalmat kér tőlünk. De kéri, sőt elvárja a felelősségteljes szembe nézést mindennapi lehetőségeinkkel, a változás bölcsességét és a változtatás erejét. Mi itt Pakson lassan egy évtizede az elmúlt 40 év legnagyobb változására készülünk. Arra, hogy az évszázad beruházásnak részeseiként együtt biztosítsuk gyermekeink és unokáink jövőjét megélhetését városunkban. Ennek rendeltünk alá mindent, anyagi és emberi erőforrásainkat egyaránt. Ezért kezdtük meg állami és nagyon jelentős saját forrásainkból a város infrasrtuktúrájának bővítését, átalakítását. És ennek a történelmi folyamatnak kellős közepén szakadt ránk a szomszédban zajló háború minden gazdasági következménye. Az infláció és az energiaárak robbanásszerű emelkedése. Mindezek egy sajátos helyzetet teremtettek városunkban is, mert a fókuszt nekünk is meg kellett osztanunk. Hiszen jövőnk tekintetében számunkra ma sincs alternatívája az erőmű bővítésének, melynek városra háruló feladatait nem téveszthetjük szemünk elől, mégis figyelmünket a mára, sőt a mostra kell legalább annyira összpontosítanunk. Hiszen az elszabaduló energiaárak és annak mindenre begyűrűző hatásai az elmúlt hetekben nehéz, de felelősségteljes döntések meghozatalát kívánták városunk vezetésétől. A változtatás bölcsességét, mellyel biztosítjuk a paksi családok, idősek, rászorulók mindennapi életének biztonságát, azzal, hogy a megszokott minőségben tartjuk fenn óvodáinkat, segítjük iskoláinkat, szociális intézményeinket és azokat a városi szolgáltatásokat, melyek a mindennapi életünkhöz elengedhetetlenek. De mindehhez szükséges a változás ereje is, hogy együtt fogadjuk el, hogy a mostani új helyzet új szemléletet, és felelősségvállalást kíván mindannyiunktól. Mert negyvennyolc öröksége azt is jelenti számunkra, hogy a változás útján minden jószándékú ember gondolatára, tudására, tenni akarására szükség van. A tapasztaltak higgadt bölcsességére, tudására, elköteleződésére. És a fiatalokra, akik Petőfi, Vasváry generációját jelentik ennek a városnak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Adenauer szavai szerint „Jelenünk a múltban született, jövőnknek pedig most formáljuk maradandó arcát.” Legyünk büszkék 1848 hőseire, akik 175 évvel ezelőtt példát mutattak, és jövőt építettek nekünk, maiaknak, hogy szabadságban élhessük életünket. Tegyük mindezt mi is korunk kihívásaira válaszolva a jóakarat, önzetlenség, összefogás és a felelősségvállalás lelkületében önmagunkért, gyermekeinkért, unokáinkért. A békés, biztonságos és félelmek nélküli szabadságra épülő jövőnkért.

A Jóisten segítse és áldja városunk minden lakóját!