A festés segített az alkotó gyógyulásában

– Micskei Erzsébet vagyok, idén leszek 50 éves, 19 éves korom óta, a betegségeim és műtétek miatt le vagyok százalékolva, de mint segítő gyermekfelügyelő, Szekszárdon dolgozom az Országos Gyermekvédelmi Szakszolgálat Befogadó Otthonában. 

– Az első műtétem után a szekszárdi ortopédia osztály nővérei és orvosai hoztak számomra könyveket. Egyik reggel a nővér egy csomag lapot és ceruzát adott, hogy nincs már több könyve, rajzoljak neki. Onnantól mindenki rajzot kért, persze ezek még nagyon "barlangrajzok" voltak. Otthon a lábadozás hónapjai alatt is rajzolgattam. Akkor főleg arcokat, melyek érzelmeket fejeztek ki a firkáimon. Így elmondhatom, hogy a rajzolás jött először – mesélt az alkotó a kezdetekről.

– Ebben az időszakban mindent másoltam, ami tetszett. Fotókat, festményeket. Eleinte művészeti könyvekből és újságokból. Később az interneten sok lehetőséget láttam arra, hogy tanuljak. Különböző közösségi  oldalakon, egyazon érdeklődéssel kaptam kérdéseimre tanító válaszokat is. Meg persze lebeszélőt is. Egy idő után csatlakoztam a Bárka művészeti szalonhoz. Itt is sok segítséget kaptam művésztársaimtól a táborokban és a művészeti vezetőnktől, Biszák Lászlótól.

– Az első műveim nem sok szót érdemelnek. Gyors firkák voltak, de kerestem mindig a szépet, a témát, amit rajzolhatok. Festeni sokáig nem nagyon mertem, színezgettem inkább. Aztán nekibátorodtam. Jobbára elajándékoztam ezeket, orvosoknak, nővéreknek, rokonoknak, barátoknak. Úgy 13 éve a portrézás kezdett fontosabbá válni. Sok grafit portrét készítettem, egy idő után pasztellt is. De minden más technika érdekel, és megszerettem az olajjal festést is – mondta Micskei Erzsébet.

S hogy milyen tervei vannak? Szeretne jobb lenni az eddigi önmagánál. Úgy érzi, elért egy szintet, de a tudása meg mindig hiányos. Jó lenne tanulni, fejlődni. És még több időt erre szánni. Ugyanakkor sok más művészeti ág is érdekli. Időnként gyurmázik, kísérletezik az agyaggal, kreatívkodik a varrógépével is. Sok régi farmer új életet kap nála, főleg táska formájában.

– Közeledik a húsvét, de erre az ünnepre szinte egész évben készülök. Gyűjtöm a szebb, erősebb tojáshéjakat, hogy festhessem, gravírozhassam azokat.  A '90-es években kezdtem, és elmondhatom hogy minden indulás nehéz, mert rengeteg tojás roppant össze a kezeimben. Eleinte csak festettem. Próbáltam  hagyományos motívumokat használni. Aztán később a minták, virágok tervezetlenül, hangulatom szerint  kerültek a tojásokra. Tájakat, templomokat is szeretek ezekre festeni. Pár éve elkezdtem gravírozott tojásokat készíteni. A mai napig roppan össze tojás a kezemben, de így is hamar a kedvencem lett ez a technika. Az elsődleges késztetés mindig az alkotás öröme.