A matek nem az igazságérzet kifejezésének eszköze

Drága a tégla – mondja az építési vállalkozó. De még jó, ha lehet kapni, mert a gyárak gázzal égetnek, s volt, amelyik leállt, mert horrorisztikus energiaszámlája érkezett. 

Drága a papír – közli tényszerűen a nyomdász. De még jó, ha lehet kapni. A hazai gyárak a rendszerváltás viharában elsüllyedtek, a szlovéniai, ahonnan aztán kezdtek szállítani a Covid miatt állt le – minden második dolgozó lebetegedett –, s azóta is vegetál. Oroszországi beszerzésre az embargó miatt nincs mód. Maradt egy görög meg egy finn kapcsolat, elképesztő előállítási és szállítási költségért. 

Drága a túrós táska – nézegetik a vevők a boltban. Már 240 forint, ami nemrég még 80 volt. De még jó, hogy lehet kapni. Ez azt jelzi, hogy nem állt le a pékség, csak a kemencefűtés költségét beépítette a termékeibe. Kétszáz százalékos áremelés. Vajon hogy jön ki a hivatalosan közölt 26 százalékos infláció?

Bizonyára úgy, hogy mindent beleszámít az átlagolásba. A tűzkő és a gatyagumi is, amit lehet, hogy még mindig az eredeti áron kínálnak. 
Olyan ez, mint az iparkamarai döntéshozatal: minden tagnak, az atomerőműnek és a falusi suszternek is egy szavazata van. Aztán összegeznek.